A kocsányos és magyal levelű tölgy kereszteződéséből létrejött télizöld lombosfa. Magassága 8-10 méter, széles lombkoronájú. Levele kisebb a megszokott hagyományos kocsányos tölgynél. Enyhébb teleken zöld lombbal telel át. Makkja kisebb. Talajban a tölgyekhez hasonlóan a mélyebb rétegű, agyagosabb talajokat igényli. Ültetésnél érdemes mélyebb gödöröt ásni és nagyobb szervesanyagot bedolgozni. Inkább védettebb helyre ültessük és akkor lombja télen is szépen megmarad. Mérete miatt kisebb kertekbe is tervezhető díszfa.
Kis termetű (2 méter magas és széles) lombhullató bokorfa, vagy alacsony törzsű fa. Lomba sűrű, tömött. Levele apróbb kihajtáskor vöröses a hajtásvég, mely év közben zöldre vált és ősszel sárga-narancs színt vesz fel. Igényei hasonlóak a többi japán juharral (talaj-fény-pára igény). Mérete és jól formázható alakja miatt kiemelt helyre javasolt ültetni. Kis kertbe, előkertbe, tetőre, cserépbe, bonsainak is kiválló.
Kis termetű (2-2,5 méter magas és széles), lombhullató bokorfa, alacsony törzsű fa. Lombja sűrű, tömött. Levele egész évben vörös. Igény azonos a többi japán juharral. Ültethetjük kis kertbe, előkertbe, tetőkertbe, árnyasabb, nagyobb sziklakertbe és cserépbe egyaránt.
Kis termetű (2 méter) bokorfa, vagy alacsony törzsű, gömb kiterjedésű díszfa. Levele élénk kárminpiros. Rövid ízközű, lassan növő fajta. Napos helyre csak akkor ültessük ha párásabb a környezet (itthon a levegő száraz). Ültetésnél savanyítsuk a talajt. Mind szoliter fának, mind tetőkerten, vagy cserépben (bonsai) használhatjuk.
Kis termetű (5 méter), lombhullató díszfa. Alakja látványos emeletes ágrendszerű, idősebb korára gömb kiterjedésű lesz. Fiatal korában gyorsabban növekszik (3-5 év). Levele nagyobb világoszöld (szőlőre emlékezetető alak), mely őszre látványos élénkbíbor színt vesz fel. Napos, de inkább félárnyas helyre ültessük, kissé párásabb környezetbe. Földjét savanyítsuk. Kis kertekbe, előkertbe, zártabb teraszokon, tetőkerten, illetve cserépben is nevelhetjük.
Kis termetű (4-4,5 méter) lombhullató díszfa. A lomb alakja középkortól gömb fomrájú és a japánjuharokra jellemzően ágrendszere kissé lazább szerkezetű. Lombja egész évben zöld, őszre színeződik (vörös). Napos helyen párásabb környezetbe ültessük, félárnyékos helyen kicsit éghet meg a levele. Ültetésnél használjunk savanyú tőzeget. Kis kertekben, előkertben, tetőkerten, illetve cserépbe is ültethetjük.
Kis termetű (6 méter), idősebb korára gömb kiterjedésű, lombhullató díszfa. Mint minden juhar a virága jelentéktelen. A levele a japánjuharokhoz képest nagyobb -már emiatt is látványos- egész évben zöld, ősszel színeződik (vörös, kárminpiros). Közepesen igényes fa. Nagy városokban csak akkor ültessük napos helyre, ha párásabb -tavak mellett, sűrűn ültetett növényzet mellett- a környezet, mert itthon, nyáron, a száraz levegő miatt hajlamosa levél égésre. Félárnyas helyen kivállóan megél. Kissé párásabb helyet igényel (mulcsozás) és ültetésnél használjunk savanyú tőzeget. Mint minden japán, illetve ujjasjuhar kiválló díszfa. Kis kertekben, szélmentes tetőkerten és cserépben, akár bonsainak is ültethetjük.
Kínából származó középmagas (10-14m), inkább eliptikus-szétálló lombkoronájú (4-8m) lombhullató díszfa. Levele nem a juharokra jellemző tenyeresen ujjas alak, hanem lándzsa formájú, mely őszre besárgul. A fa legfontosabb díszítő értéke a kérge, mely zöld alapú-hosszanti fehér csíkozással, a kígyókérgű juharokhoz tartozik. Igénytelen fa, de nyáron az öntözésre fokozottan ügyeljünk, mert a levele égésre hajlamos lehet. Mind szoliter fának, mind facsoportba ültethetjük, akár kisebb kertekbe is.
Dél-Európa és Kis-Ázsia területén volt eredetileg honos, de manapság minden mérsékelt övi országban jelen van. Élvezeti értékét felesleges taglalni. A fa maga sokáig alacsony marad, sőt városokban nem jellemző, hogy 8-10 méternél magasabbra nőne. A 20-25 méter inkább erdőkben fordul elő és ez erősen a mikroklímának tudható be. A szelíd gesztenye ugyan is nem egyszerű fa. Nem is bonyolult, mert ahol megmarad, ott minimális fentartást igényel. Ahol meg nem marad meg, ott nem marad meg. Lombja gömb alakú. Virága jelentéktelen a termése annál fontosabb. Jellemzően a szelíd gesztenyét két féle képpen lehet vásárolni. Oltványként, illetve magoncként. A különbség annyi, hogy oltványként garantált a termés mérete és ízze. Magoncként, ami lényegesen olcsóbb lutri. Lehet hogy szotyi méretű lesz, lehet, hogy nagy ping-pong labda méretű. Tartásánál törekedni kell a talaj savanyítására és a tápanyagban gazdagabb taljra ültessük (sok szerves trágya). Ültetésnél javasolt gyökeresedést elősegítő hormont adni és az első években vastagabb lombot szórni a tövéhez. Díszfaként is remek és ha megmarad, akkor a termése....
Lassan növő, nem túl sűrű ágrendszerű, többnyire alacsony törzsű, egzotikus formájú fa. Magassága elérheti a 4 métert. Levele, kiemelendő, mert egzotikus és egyedi. Apró, kissé gyűrött, a színe egész évben erősebb fűzöld, őszre narancsos-vöröses színt vesz fel. Tartásánál védettebb helyre ültessük és ne túl napos helyre. A talaj savanyítása ennél a fajtánál is elengedhetetlen és a vastagabb fenyőkéreg takarás is. Kis kertekbe, előkertbe és edénybe is kiválló növény.
Kis termetű (3,5-4,5 méter) lombhullató fa. Ágai ívesen széthajlanak, terjedelemben gömbszerű. Levele tenyeresen ujjas (5 ujj) rendhagyó módon mélyen hasított és vékony. Az alap tipustól eltérően egész évben vörös, őszre narancsos-sárgás színezetű. Talajban a többi ujjas juharhoz hasonló savanyú tőzeget igényel és ne túl napos helyre ültessük. Szoliter fának kiválló. Kis kertekbe, előkertekbe is remekül alkalmazható fa. (a képen a zöld levelű változat látható)
Oltvány fa. Méretét tekintve 1-2 méter magas, széles lombú, lefele omló lombkoronájú kis fa. Formáját tekinve előfordulhat törzsesen és girbe-gruba törzsel nevelt változat is. Levele erősen szeldelt, cakos, fűzöld színű. A levél "finomságából" adódóan félárnyákos, szort fényű helyre ültessük. A savanyú tőzeg használata elengedhetetlen. Értékes fa formája és levele miatt is, ezért a jól kiválasztott helyen előtérbe ültessük. Előkertbe, kis kertbe ajánlható kis fa.
Az alapfajhoz hasonló növekedésű és igényű, vörös levelű változat. A levél miatt az erősebb napsugárzást (11-15 óráig) kerüljük, mert levél égéshez vezet. Szort árnyékos helyre ültethető. Ültetésnél a savanyú tőzeg használata fontos, illetve a vastagabb fenyőkéreg takarás. Kiválló szoliter fa, bokorfa, de más japán juharokkal együtt csoportban szintén látványos.
Japánból származó értékes szoliter fa. Kis termetű (3-4 méter magas) fa, vagy bokorfa. Formája széles, a japán és ujjas juharokra jellegzetes emeletes ágrendszer. Levele jellegzetes formájú, egész évben világoszöld, őszre bordó-lángvörös színezetű. Igényeit tekintve nagy városokban félárnyékos helyre ültethető; kevésbé szennyezet levegőjű, párásabb környezetben naposabb helyre is tervezhető. Ültetésnél elengedhetetlen fontosságú a savanyú rostos tőzeg (balti tőzeg) használata. Kis kertbe, előkertbe, vagy árnyasabb részre szoliter fának, illetve alacsony évelőkkel ültetve kiválló és értékes díszfa.
Hollandiában szelektált kis termetű (5-8 méter) lombhullató fa. Ágrendszere ritkás, lombkoronája keskenyebb tojásdad forma. Vetett árnyéka szürt. Fiatal korban a szára és vesszője zöld. Levele világoszöld. Virága sárga (tavasz végi virágzás) hosszú (50 cm) fürt, enyhén illatos. Tágtűrésű, de inkább szárazabb lazább talajra ültessük, kötöttebb talajokon fiatalabb korban hajlamos a visszafagyásra. Pillangós viráguakhoz tartozik (zöldborsó), így nem tápigényes. Kis kertbe és utcára is ajánlható díszfa. Kis gyerekes kertbe ne ültessük, mert mérgező.
Németországból származó, oszlopos növekedésű, kis-közepes termetű (8-10 méter) lombhullató fa. Fiatal korában vessző szerűen felfele törő, mely az ültetést követő negyedik, ötödik évtől szélesedik. Sűrű lombozatú, robosztus megjelenésű fa. Levele kisebb, egész évben arany színű. Fiatal korban perzselődésre hajlamos, de az ültetés utáni negyedik, ötödik évtől már nem. Középkötött talaj igényű, ültetésnél javasolt a nagyobb szervesanyag bevitel. Tartásánál egyre javasolt figyelni, hogy a széthajló, szétment lombkoronát időnként metszük meg erősebben. Kis kertbe és előkertbe is ültethető szoliter fa.
Hibrid fajta. Méretét tekintve 5-6 méter magas és széles kis termetű fa. Jellegzetessége, hogy ágai össze-vissza csavarodnak. A lombkorona pedig lefele hajlik. Az ágak és vesszők aranysárgák. Levele is kissé hullámos, fűzfa levél. Tartása könnyű, de ajánlott vízesebb terültre ültetni. Az erősebb teleken visszább fagyhatnak a vesszők, de gyors növekedése miatt, a következő évben gyorsan kinövi magát. Kis kertekbe is ajánlható kis termetű fa.
Kínából származó közepes (10-12 méter) termetű fa. Ágai felfele törők és hullámosak, csavartak. A vessző zöld és az ágak is sokáig zölden maradnak. Vízes helyen gyors növekedésű. Levele a szokványos hosszúkás fűzfa levél, és szintén csavarodott. Tartása könnyű, vizesebb helyre ültessük. Nagyobb kertbe, nagyobb térbe ajánlható szoliter fa.
Babiloni szomorúfűznek is nevezik. Az alapfajt rég óta ültetetik a mediterán és Észak-afrikai térségben. 10-12 méterre növő, széles lombkoronájú fa. Ágai nagy ívet leirva hajlanak vissza, szép habitusú fa. Ágrendszere ritkásabb, de mégis idősebb korban mély árnyékot vet. Fiatal korban kellemes szort fényt enged át. Gyors növekedésű. A 'Crispa' nevű fajtának levele csavart, színe zöld, fonáka ezüstös. Tartása könnyű, de vízesebb, vagy öntözöttebb területre ültessük. Kis kertbe nem ajánlott, nagy térben, parkokban teljesedik ki formájával.
A 'Tristis' nevű változat Franciaországból származik. Szomorú fűzként ismerik. Mérete elérheti a 20 métert. Lombkoronája széles, ágai a földig érnek. Lombja mély árnyékot ad. Igen gyors növekedésű (100-120cm/év), a lombtömege is gyorsan gyarapszik. Levele ismert keskeny, hosszúkás, zöld, fonákán ezüstös. Kimondottan a vízesebb talajok fája, bár száraz talajon is megél. Gyökere a talajfelszín közelében marad, ezért komoly konkurenciája környezetében minden más növénynek. Erősebb teleken (főleg fiatal korban) erősebb fagyásokat is szenvedhet, de gyors növekedése a következő évben túl növi a fagyásokat. Kis kertbe nem ajánlott ültetni és a házhoz közel se ültessük. Tópartra, vízpartra, nagyobb öntözöttebb területekre ajánlott ültetni.
Japánból származó lombullató közepes (12-15 méter) termetű fa. Lombkoronáját tekintve ovális (a Vácrátóti arborétumban van egy komoly példánya). Levele vese alakú, halványzöld (cercis-re emlékeztet), őszre besárgul, időnként narancsos vöröses lesz. Mézeskalács (és japánjudás) -fának is hívják,nem véletlenül. Nyaranta füledt időben, eső után kellemes édeskés illatot bocsát ki magából. Kissé nedvesebb, tápanyagban gazdagabb talajra ültessük. Napos kitett helyen (lebetonozott, burkolt felület) lassan fejlődik, levele megéghet. Téltűrése jó, emiatt nem igényel védettebb helyet. Formáját és levelét tekinve mindenképpen ajánlott fafajta.
USA-ból származó kis termetű (4-6méter), széles lombkoronájú fa. Levele páratlanul szárnyasan összetett, egész évben zöld, őszre bevörösödik. Lombja szort árnyékot vet. Virága vöröses színű, felfele álló fürt. Igénytelen, tág tűrésű fa. Kis kertbe, öntözetlen területekre is ültethető.
A torzsás ecetfa szeldelt változata. Kis termetű (3-4 méter), széles lombkoronáju fa. Ágrendszere ritkás, jellegzetes habitusú (szoborszerű, olykos szárnyait szétterjesztő madárra hasonlít). Törzs magassága a neveléstől függ, általában alacsony törzsű, a talajtól nem messze kezd el szétágazni. Levele apró és fogazott szélű, egész évben fűzöld, őszre narancsos-vöröses színt vesz fel. Virága érdekes vöröses-barnás, felfele álló fürt. Tágtűrésű, a városi klimát is jól viseli. Szárazabb talajokra javasolt az ültetése. Kis kertbe, előkertbe szoliter fának kiválló.
Észak-amerikai fajta. Magassága 6-8 méter, szélessége hasonló. Előfordulhat bokor, illetve kisebb termetű faként. Levele hegyben végződő vese alak; tavasszal élénk piros, év közben fakó bordóvá válik. A virága mélyebb lila a siliquastrum-nál, de ez a fajta is az idősebb ágakon hozza a virágokat. Ültetésénél kissé nedvesebb talajra ültessük. Szabad állásba ültetve szoliter fának és cserjének is egyaránt ültethető. Különlegességnek számít, kertészetekben még nem elterjedt változat.
Dél-Európában honos, mediterán lombhullató. Magassága 6-8 méter, lombja gömb alakú. Levele jellegzetes vese alakú, mely egész évben világos-kékeszöld, őszre besárgul. A virágzása lombfakadás elötti, lila színű virág. Jellegzetessége, hogy a többi lombhullató fával ellentétben nem az előző évi vesszőn hozza, hanem az idősebb kori ágrészeken hozza. Tartása nem nehéz, de érdemesebb naposabb és védettebb helyre ültetni. Kiválló lombhullató díszfa, emiatt kis kertekbe, előkertekbe és nagyobb parkokba is ültethetjük szoliterként. Nagy tömegben (Gellérthegy víztározó oldala) igen látványos.
A közönséges dió az a fa, amit nem igazán kell leírni, mert mindenki ismeri. A mérete talán említést érdemel: 15-25 méterre nőhet és teljesen gömbnek tekinthetjük a lombkoronáját. A nem oltványok közül a fa bármilyen termést hozhat, de jellemzően kicsit fog hozni és kemény héjút. Javasolt tehát oltványt vásárolni, ami garantáltan az adott változatra jellemző tulajdonságokkal bír. Nálunk a MILOTAI 10-es van forgalomban. Ami fontos, hogy diót csak jól megválasztott helyre ültessük, díszkertbe ne nagyon, mert erősen elmérgezi (csersav) maga alatt a talajt, növénykonkurenciát nem kimélve.
A magyallevelű és a kocsányos tölgy keresztezése. Magassága 10-12 méter, szélessége hasonló, gömb habitusú örökzöld fa. Levele kisebb az ismert kocsányos tölgynél, de ahhoz hasonló formájú. Egész évben zöld és télen is megmarad a fán. DE fontos, hogy védett helyre ültessük, különben télen erősen kopaszodni fog. Szép formájú és mindenképpen érdekes (örökzöld) levelű fa fajta, különlegességnek számít. Forgalamzása nem elterjedt. Védett helyen, jó tápanyagellátottságú talajon kiválló szoliter fa.
Kis termetű (6-8 méter) fa. Lombkoronája gömbölyded. Kis méretű karéjos levele egész évben zöld. Tartása könnyű, jó várostűrő. Ültethetjük kis kertbe előkertbe, ucaára sorfának. Edényben is jól tartható.
Eredetileg Közel-Kelettől Japánig terjedt, de ma már mindenhol megtalálható a világban. 6-10méter magasra növő keskeny gömb, tojásdad formájú fa, de általában az ernyő forma az ismert (Kertészeti Egyetem parkolója). Az ernyő formát metszéssel alakíthatjuk ki. Az első két-három évben fagyérzékeny, ajánlott a takarása, de mivel gyors növekedésű, ezért a téli fagyásokat hamar kinövi. Levele kellemesen selymes, apró levélkékből álló akácszerű levélzet, őszre besárgul. Virága jelentős: nyári virágzású és hosszan virágzik; jellegzetes formájú (pamacs, vagy bóbita szerű), rózsaszín és illatos. Védettebb helyre ültessük, de szárazabb talajra. Széles lombkoronája miatt nagyobb hely igényű. Szort fényt enged maga alá, így ültethetün alá évelőket és félárnyéki alacsony cserjéket is. Nem tápigényes.
USA-ból származó nagy (20-25 méter) termetű fa. Széles kúpalakú a lombkorona. Levele mélyebben karéjos, mint a vöröstölgynek, de hasonlóan szép az őszi lombszín. Talajra kissé érzékeny, vízesebb, vagy savanyúbb talajokon él meg. Fontos a savanyú tőzeg használata. Ültethetjük tó mellé, patak mederhez, vízesebb helyekre. Szoliter fának és csoportba ültetve is javasolt.
Oltványfa emiatt a törzsmagasság az oltástól függ. Vesszői erősen felfele nőnek, de két-három évesen már sünszerűen széthajlanak. A virága egyszerű, szimpla, kicsi és rózsaszín, a vesszőket teljesen beborítja. Tartása egyszerű, szárazabb területeken kivállóan elél. Kis kertekbe, előkertekbe alacsony növények fölé ültethető. A fajtának létezik a nem oltott változata is, ami cserjeként határozható meg, az erősen tarackol és nem nő 1 méternél magasabbra. Nagyobb területekre, rézsűbe ültethetjük, más növényekkel kis helyre ne.
Származása Eurázsia. Alakját tekintve felfele törő, késöbb kissé kiszélesedő habitusu tövises bokorfa (3-6 méter). Sarjadzik. Levele a nálunk olajfaként ismert Eleagnus angustifolia-ra hasonlít, csak keskenyebb és ezüstösebb. Könnyen tartható igénytelen fa, homokos kövecses talajokon is elél. Díszítő érétke elhanyagolható, inkább termése miatt fontos. C-vitaminban gazdag és egyéb más elemet is tartalmaz. Ízze alkalmassá teszi szörpök , lekvárok készítésére. Egyetlen fontos kiemelni való van a homoktövisnél a kétlakiság, mely (termés esetén) megköveteli a hím és nőivarú egyedek tartását. Nálunk kapható fajtái: nőivarúak: LEIKORA, HERGO, FRUGANA, ZOLOTOJ POCSATOK. Hímivarú: POLIMIX.
Alig 3 méteresre növő bokorfa. Formáját tekintve inkább széles alapú gömb, de leginkább a brokkolira emlékeztet. Apró levele és annak mélyzöld színe szintén a brokkoli fele terelheti az embert, de akár hatalmas bonsaihoz is hasonlíthajuk. Kimondottan látványos fa, aminek a tartása nem okoz különösebb gondot. Kis kertbe és előkertbe is ültethető, de helyigényes növény, ezért elsődlegesen szoliterként használjuk.
Időnként látni 100 évnél is idősebb példányokat temetőkben (Gyula), de egy komolyabb példánya Tihanyban az apátság épülete mellett is van. Oltvány fáról beszélünk. Az ág törzsre van oltva, így a törzsmagasság behatárolt. A lombkorona ívesen lefele hajlik. Idősebb példányoknál neveléssel meg lehet emelni a lombkorona szintjét. Levele akácszerű, de sokkal mélyebb zöld. Virága sárga fürt. Mind év közben, mind télen kopaszon látványos fáról beszélhetünk. Bár kihajtása későn indul meg, maga a szoborszerű ágrendszer kárpotol látványban. Szárazabb talajokon fejlődik kielégítően, tápigénye szinte semmi. Könnyen tartható fáról van szó, egyedül az évenként, néhány évenkénti tavaszi metszést javasolt betartani. Kis kertekbe, előkertbe javasolható szoliter fa. Gyerekeknek is kiválló bujócskára.
Kis termetű oltvány fa. A törzs magassága függ az oltástól. Általában 1,5 métermél nem oltanak magasabbra. Ez a fajta előfordulhat bokorként is. Gyors növekedésű, éppen ezért minden évben javasolt a metszése, hogy ne öregedjen be az ágrendszere. Fő jellegzetessége a friss hajtásokon lévő, rózsaszín tarka levelek. Nedves helyre javasolt az ültetése. Kis kertben, előkertben dekoratív fácska. Intenzívebb tartásban edényben is tartható.
Az alacsony termetű fácska a kilnecvenes évek végén kezdett el sikeres lenni itthon. Törzsre oltott fáról van szó, emiatt a törzsmagasság az oltástól függ. Amennyiben alacsonyról indul a lombkorona, úgy soha nem lesz magasabb a törzsünk (maximum pár centivel). A lombozat habitusa lefele csüngő, ebből adódik a "szomorú" név. Virága barka virágzat, melyet kora tavasszal hoz. Régen az aluljárókban lehetett húsvét táján kapni. Termete miatt előkertbe, kis területre, illetve kis kertbe is ültethetjük.
Japánból és Dél-Koreából származó látványosan virágzó fa, közel 10-15 méteresre nőhet. Alkaja széles alapú kúp, többnyire alacsony törzssel. Levele mint minden más magnolia zöld és jellegzetes magnolia formájú. A virága fehér és közel szűk arasz átmérőjű. Sokáig nem virágzik, legalább 10 éves koráig, emiatt nem annyira kedvelt fajta. Pedig formáját tekintve és a meszes talajjal való toleranciát tekintve egy kiválló parkfa. Mind szoliternek, mind más fákkal csoportba ültethető.
Származási helye Ázsia, bár a soulangeana fajta hibrid (denudata x liliiflora). Formáját tekintve bokorfa (8-10 méter), emiatt széles lombozattal kell számolni. Az utóbbi időben már készítenek törzses egyedeket is, de alkalmas egyed kiválasztással, főleg fiatal korban mi is megtehetjük, mindössze meg kell hagyni a sudár részt és a többi ágat ki kell metszeni. Mind a levél, mind a virág fontos. Lombfakadás elött virágzik, rózsaszín-fehér átmenettel, feltünően nagy virágot hozva, így a kopasz vesszőkön mindenképpen figyelem felkeltő. Ősz elején remontálhat (új, de kisebb virágzás). Talajt tekintve savanyú kémhatású talajt kell előkészíteni és a későbbiek folyamán is savanyító műtrágyákat kell használni. Ettől eltekintve könnyen tartható növény. Metszést nem igényel. Lehet szoliter fának használni nagyobb területen, vagy sorba ültetve parkfaként.
Az Amerikából származó fa itthon 30 méterre nőhet (60-100cm/éves növekedés). Kimondottan széles lombkoronájú. Lombozata a juharokra emlékeztet. Levele egész évben olajos zöld színű, ősszel viszont látványosan színeződik vörös, sárga, bronz színre. Inkább nedves, kissé savanyúbb talajra ültessük. Magasabb talajvízes területen, tó és folyóparton is kivállóan alkalmazható. Első években fagyérzékeny, de ültetést követő harmadik évtől már nem jellemző a komolyabb visszafagyás. Dekoratív, de nagy termetű fa, emiatt háttérbe öltessük.
Az USA-ból származó fa a kígyókérgű juharokhoz tartozik. Kis termetű fának számít (6-8 méter). Lombkoronája tojásdad. A levél egész évben zöld, őszre aranysárga színt vesz fel. A kérge és őszi lombszíne mellett kiemelendő a piros vessző szín. Tartása könnyű, kis kertben is ideális háttérben.
A hegyijuhar kis termetű változata. Hasonlóan a Nizettihez tojásdad formájú lomkoronát képez. Magassága is hasonló 6-10 méter. Oltvány fáról beszélünk, mellyet leginkább törzsre oltanak, emiatt a törzs magasság adott. A fa főbb ékessége a levél. Tavasszal kihajtáskor lazacrózsaszín, mely nyárra halvány zöld színre vált. Tartása nem nehéz, kis kertekbe is javasolt az ültetés. Az első 2-3 évben lassan fejlődik, de utána 50-80cm/éves növeledést produkál.
Japánból származó kis termetű (8-10méter) fa, lombkoronája nyújtott gömbformájú. Levele egész évben zöld, de ősszel (általában az ázsiai fajtákra jellemzően) színesedik: sárga, vörös színben. Nem különösebben nehezen tarható, talajjal szemben nem igényes. Kis kertekben, előkertben is remekül használható. Amit minden képpen érdemes megemlíteni, hogy a rőterű juhar a kígyókérgű juharokhoz tartozik, így kérge nagyon látványos.
Kínából származó közép termetű fa (8-10 méter). Alakját tekintve nyújtott gömb. Növekedése közepes (60-80cm/év). Levele mélyzöld, a fonáka világos szürke. Ősszel vörösre színeződik. Kérge miatt érdekes fa, vöröses és foszló kérgű. Kissé nedvesebb helyet és enyhén savanyú kémhatású talajt igényel. Szoliternek és társítva is ültethető, kis kertekben is jól alkalmazható.
Az ujjas juhar talán a lombos fák egyik legváltozatosabb és leggazdagabb fajtája. Rengeteg változat fordul elő, igen közkedvelt fa. Származását tekintve a távol kelet: Kína, Japán, Korea. Itthon japán juharnak is hívják tévesen, de mivel annyira eltrjedt ezen a néven, emiatt mi is fejet hajtunk és elfogadjuk ezt az elnevezést. Alacsony (4-6 méter) és középtermetű (10-15 méter) fákról van szó.Tartását tekintve nem nehéz, de nem is egyszerű. Az igazat megvalva el kell találni a helyet és ha megvan akkor többé nem lesz gond a fenntartása. Az alapfaj formája széles alapú gömb, de a változatokat tekintve vannak csavart, szomorú, felfele törő-széthajló változatok. Ami minden képpen említést érdemel, az a levél sokszínűség. Mind az állandó, mind az ősszel színesedő lombú fajták nagyon látványosak. Talajban inkább a savanyú talajt érdemes előkészíteni. Szoliterként, csoportba és vegyesen más növényekkel is harmonikusan ültethető. Rengeteget lehetne írni erről a fajtáról, de inkább a változatoknál érdemes kitérni a pontosabb leírásra.
Oltvány fenyő, mellyet gyökérnyakra, illetve törzsre is oltják. Az első esetben középtermetű bokor, második esetben alacsony törzsű fa lesz. Lombjának mérete meghaladhatja a 1-1,5 métert is. Kezdetben lassú növésű, de két évvel az ültetést követően közepesen növekszik. Lombja hasonlóan az európai vörösfenyőkhöz puha, lágy és lombhullató. Színe kékes színezetű. Tartásánál igényli a savanyú közeget és a kissé párásabb helyet, emiatt ültetést követően használjunk fenyőkérget. Mind szoliternek, mind más növényekkel csoportosítva telepíthetjük.
Hollandiából származó, alacsony (20-30cm), párnás habitusú boróka. Növekedése lassú, terjedelmre alig éri el a négyzetmétert. Sürű, tömött hajtást hoz, de a lombozat nem merev. Levele jellegzetes, erősen kék színű. Ültessük lazább szerkezetű talajra, a túlöntözést kerüljük, mert kirohadhat. A savanyú tőzeget használjunk, mert a meszesebb talajokon hajlamos a sárgulásra. Lassú növekedése miatt szikla és tetőkertre érdemes ültetni.
A 'Blue Arrow'-hoz hasonló, de kissé szélesebb, magasabb és szürkésebb változat. Kínálatban egyre ritkábban fordul elő, helyette a 'Blue Arrow'-ot termesztik.
Az oregoni borókák egyre inkább ismertebb változata. Jellegzetes alakja és színe miatt keresett növény. Magassága elérheti a 4-6 métert. Formája karcsú orsó. Növekedése közepesen (30-40cm/év) erős. Hajtása kék, fiatal korban ritkásabb, lazább ágrendszerű, mely 1,5 métertől kezdve besűrüsödik. Igénytelen, tágtűrésű növény, szárazabb területre kiválló. Jól metszhető. Leginkább szoliternek, illetve alacsonyabb növények közé ültethető. Télen érdemes kötözni, mert az ráfagyott ónos eső, illetve hó teher hajlamos az ágak szétnyomására.
A kúszóborókák egyedi megjelenésű változata. Hajtása nem a talajon futva terjed, hanem ívesen felfele nő párnaszerűen. Magassága elérheti a 40 centimétert, átmérőben a 80-100 centimétert. Növekedése lassú: 8-10év/nm. Lombja kék. A többi henyeborókától eltérően kissé nedvesebb helyet igényel, száraz helyen bekopaszodhat. Ültethetjük szikla és tetőkertre, sírra és ágyásba egyaránt.
Magyarországi szelekció. A 'Blue Pacific'-hez hasonló, de magasabb (30-40cm) és erősebb (20-30cm/év/oldal) növekedésű. Levele színe inkább a zöld. Igénytelenebb és már fiatal korában is dúsabb. Intenzívebb növekedése miatt sziklakert, tetőkert és síron kívül nagy tömegben rézsükre is javasolható.
A fövenyborókák a talajtakaró borókák kis családja. Jellegzetesen egyedi a levelük, megjelenésük exluzív, így érétkes talajtakarókank tekinthetők. A 'Blue Pacific' USA-ból származik, magassága alig éri el a 10-15 centimétert. Oldal irányba (10-15cm/év/oldal) lassan felylődik. Fiatalabb korában ritkásabb ágrendszerű, de 4-6 évesen már szőnyegszerű a megjelenése. Levele nagyobb árszerű, élénk zöldes-kék lombú. Kissé párásabb helyet igényel. Sírra, tetőkertre, sziklakertbe ültethetjük.
Kanadában szelektált fajta. Magassága alig éri el a 1,5-2 métert. Formája azonos a 'Hibernica'-val, de keskenyebb. Növekedése (5-10cm/év) lassú. Lombja is azonos a 'Hibernica'-val, de valamivel apróbb. Igényei és felhasználása szintén egyezik.
A hazai terjesztésben a közönséges borókák legismertebb tagja. Ír oszlopos borókának is hívják, mert Írországból származik. Magassága elérheti a 4-5 métert. Keskeny, de robosztus, szivar formájú boróka. Metszés nélkül is kivállóan megtartja szabályos formáját. Növekedése (10-25cm/év) közepesen lassú. Levele a fajnak megfelelő ár szerű, kissé szúrós, halvány szürkés-zöldes színű. A nagyon sűrű ágrendszere miatt a belső részeken leépíti a lombot, így belül bebarnul, de ezt csak a lomb széthúzásakor lehet észrevenni, kívülről nem látható. Kissé párásabb helyet igényel, emiatt ültetést követően fenyőkéreg takarást használjunk. Alakja miatt szoliternek, illetve alacsony és talajtakaró növények közé ágyásba ajánlható boróka.
Németországi szelekció. Magassága elérheti a két métert. Alakja keskenyebb szivar forma. Sűrű, tömött ágrendszerű. Növekedése (5-10cm/év) lassú. Lombja aranysárga, őszre enyhén vörösessé válik. Kissé párásabb helyre ültessük. Alacsonyabb cserjék és évelők közé telepíthetjük.
Oszlopos, sűrű, tömött, szivar formájú boróka. A Juniperus communis 'Hibernica' kicsinyített alakja. Magassága alig éri el az 1-1,5 métert. Növekedése (5-7cm/év) lassú. Levele ár szerű, apró és szúrós, kékes-zöld árnyalatú. Talajban nem válogat, de kissé párásabb helyet igényel, így ültetést követően érdemes a fenyőkéreg takarást használnunk. Sziklakertbe, intenzív tetőkertbe, ágyásba apróbb fenyők közé ültethetjük.
Észak-amerikából származó pikkelylevelű fenyő. Magassága elérheti a 10-14 métert. Növekedése (30-60cm/év) közepesen erős. Formája szélesebb kúp. Sűrű, de nem tömött. Fiatalon oszloposan, később fenyőszerűen oldalt nő. Levele jellegzetes alakú, sprőd, kék színű és erős illatú. Igénytelen, jó szárazságtűrő fajta, talajban nem válogat. A városi klimát is elviseli. Kivállóan metszhető, emiatt sövénynek és szoliterként alakfának (oszloposra, kúpra, törzses-gömbre metszve) is javasolható. Szigorúbb teleken hajlamos fagyásokra, de a tavaszi korrigáló metszés után, gyorsan megújul.
Franciaországból származó fajta. Magassága elérheti a három métert. Formája közepesen széles kúp. Sűrű, tömött, ágrendszerű, de puha hajtású. Növekedése (10-20cm/év) lassú. Levele árszerű, szúrósnak tűnik, de a látszat ellenére selymes. A lombozat külső része vöröses, narancsos, belül világoszöld. Talajban a kissé savasabb, a területben az enyhén párásabb helyet igényli. Szoliternek, illetve nyírva más nyírható fenyőkkel (taxus sp., pinus mugo sp., cupressus arizonica) együtt is ültethető.
Németországban szelektált érdekes örökzöld. Magassága idősebb korban elérheti az egy métert, szélességben a 2-3 métert is. Talajtakaró fenyő. A hajtásvége laza, a föld fele hajlik, habitusa a komondorra emlékeztet. Növekedése (3-5cm/év; oldalra 5-10cm/év) lassú. Levele hosszú, henger alakú és zöld. Tágtűrésű, jól bírja a szárazságot, de ültetésnél használjunk savanyú tőzeget, a tövéhez pedig szórjunk fenyőkérget. Szoliterbe, rézsűre, nagyobb ágyási kiültetésbe egyedi megjelenése miatt értékes növény.
Kínából származó ciprus, jellegben az olasz (Cupressus sempervirens) ciprushoz hasonló. Az alap forma nagy termetű, terjedelmes lombkoronájú, pikkelylevelű fenyő, de a mostani tipus már karcsú, oszlopos formájú, hegyben végződő fenyő. Magassága elérheti 25 métert. Növekedése (25-35cm/év) közepes. Levele szürkés-kékes, alakja leginkább az oregoni borókák levelére hasonlít. Lombja lazább szerkezetű. Jó szárazságtűrő, naposabb, melegebb helyeken kiválló. Az eddigiek alapján a hazai fagyokat is jól tűri. Elsődlegesen szoliternek ültethetjük.
Hollandiából származó tipus. Magassága elérheti a 2,5 métert, szélességben a 120 centimétert. Fiatal korában sűrű, tömött, szélesebb oszlopos jellegű, mely idős korára tojásdad formát vesz fel. Növekedése (5-10cm/év) lassú. Levele a 'Pagoda'-ra hasonlít. Tartása a többi obtusa-hoz hasonló. Ültethetjük sziklakertbe, tetőkertbe, előkertbe, cserépbe egyaránt.
A 'Nana Gracilis'-hez hasonló, de gyorsabban (8-12cm/év) növő fajta. Ágai vízszintes elhelyezkedésű, emeletes formát mutat. Hajtása nem annyira kagylós, tekeredett, mint a 'Nana Gracilis'-é, inkább laposabb legyezőszerűbb. Levele színe is világosabb. Igényeit tekintve azonos az elöbb említett fajtával és hasznosíthatósága is megegyezik (sziklakert, tetőkert, cserép).
Talán az egyik legismertebb és legkeresettebb hinoki álciprus hazánkban. Magassága alig érheti el a három métert. Kiterjedését tekintve gömb. Fiatal korában nagyon változatos a habitusa, általában szabálytalan formájú, de sűrű tömött. Idősebb korára tojásdad, vagy gömb formát vesz fel. Nagyon lassan (4-10cm/év) nő. Levele az egyik fő díszítő értéke, mely világító smaragdzöld, ami télre alig halványul; kagylósan, fodrosan begörbül. Ránézésre kényesnek tűnő növény, meglepően strapabíró. Ültetésnél javasolt a savanyú tőzeg használata, de a kötöttebb talajokat ültetésnél lazítsuk fel. Sziklakertbe, előkertbe, tetőkertbe és cserépbe is tervezhető kiválló növény.
Bokor formájú alacsonyra növő (1-1,5 méter) álciprus. Növekedése (5-12cm/év) lassú. Fiatal korában ritkásabb ágrendszerű, idősebb korára besűrűsödik, de a vesszők laza szerkezetűek. Levele hengeres formájú, világoszöld színű. Kissé védettebb helyre és savanyúbb talajba ültessük. Szoliter növénynek, vagy ágyásba ültethetjük.
A 'Wisselii' oszlopos fajtája. Magassága elérheti a három métert. Lassú (10-15cm/év) növekedésű, ritkás ágrendszerű, ágai ívesen felfele nőnek. Metszéssel keskeny oszlopos formájúvá alakítható. Levele sötétkék-zöld keveréke (egyedi), a 'Wisselii'-hez hasonló fodros, merev formájú. Igényei a hamisciprusokkal megegyező. Ritkán kapható különlegesség. Kis kertekbe, előkertekbe, kis helyekre ültethető szoliternek.
Nagyon régi, de manapság nem sűrűn forgalmazott fajta. Magassága elérheti a 10 métert is. Alakja közepesen széles kúp. Fiatal korában ritkás, idősebb korára sem sűrű ágrendszerű fa. Növekedése (20-30cm/év) közepes. Levele jellegzetes alakú, sprőd, merevebb, fodros alakú és kékes-sötétzöld árnyalatú, különlegesebb színű. Igényei azonosak a többi hamisciprussal, de javasolt lazább szerkezetű talajba ültetni. Szoliterként nagyobb területre ültethetjük.
Hollandiából származó egyik legismertebb oszlopos arany hamisciprus. Magassága elérheti a 10-12 métert. Fiatalabb korában kissé lazább szerkezetű, 2-3 méteres korában kezd tömötté válni. Ágai lazák és ívesen a föld fele hajlanak. Idősebb korára sűrű tömött hegyben végződő, keskenyebb kúp alakja lesz. Növekedése (30-40cm/év) közepes. Levele sárga, a napon nem ég meg. Igényei hasonlóak a többi hamisciprussal. Jól nyírható, így sövénynek és szoliternek is ültethetjük.
Angliában szelektált oszlopos hamisciprus. Magassága elérheti a 12-14 métert. Formája sűrű, tömött keskenyebb kúp. Ágai ívesen visszahajlanak. Közepes (30-40cm/év) növekedésű. Levele kivül élénk sárga (arany), belül sötétzöld. Igényei hasonlóak a többi hamisciprussal. Színe és formája miatt szoliternek, nyírhatósága miatt sövénynek, illetve más fenyőkkel vegyesen is ültethetjük.
A hamisciprusok gömb változata. Alacsony (1-1,5 méter), lassan (5-10cm/év) növő, sűrű, tömött, erős ágrendszerű. Levele sötétzöld, erőteljes, merev. Igényei hasonlóak a többi hamisciprussal, de a vízesebb talajokon bekopaszodhat, ültetésnél a savanyú tőzeg bevitele mellett, lazítsuk a talajt. Értékes növény, sziklakertbe, ágyásokba, kis kertekbe ültethető fajta.
Magyar szelekció, a hamisciprusok gömb alakú változata. Magassága elérheti a 2,5-3 métert, szélessége kicsit keskenyebb. Sűrű, tömött ágrendszerű, fiatal korban felül kissé lyukas, de méteres korában már teljesen tömött gömb. Növekedése méretéhez közepes (10-20cm/év) erejű. Levele világosabb zöld, enyhe kékes árnyalattal. Igényei hasonlóak a többi hamisciprushoz. Jól metszhető, így sövénynek ültethető, de szoliternek is kiválló.
Angliában szelektált fajta. Magassága elérheti akár a 10-12 métert is, de ilyenkor már teljesen elveszti a jellegzetes formáját. Alakja széles, szabályos kúp. Fiatalabb korában leginkább nyújtott lángformára emlékeztet, de 4-5 méteresen az alsó ágak kiszélesednek. Növekedése (30-50cm/év) közepes. Lombja lazább szerkezetű, emiatt télen a havat le kell verni róla. Levele színe kellemes, egyedi, rá jellemző sötétzöld, mely télre minimálisan tompul; kellemes, selymes tapintású. Igényei azonosak a többi oregoni hamisciprussal. Mérete miatt nagyobb kertekbe javasolt az ültetése. Kis kertben metszeni kell.
Az 'Elwoodii' lassabban (10cm) növő, sűrűbb, keskenyebb, tömöttebb, kissebb változata. Lombja kékes-zöldes színű. Igényei hasonlóak az 'Elwoodii'-hoz. Mérete miatt sziklakertbe is tervezhetjük, de gondoskodni kell a talaj savanyításáról, illetve a nyári kiszáradástól védeni kell.
Magyar szelekció. Magassága elérheti a hét métert. Fiatal korában kissé szélesebb, öblös, kúp formájú, idősebb korára inkább magasabb, keskenyebb kúppá válik. Sűrű, de inkább lazább ágrendszerű. Növekedése (30-40cm/év) közepes.Lombja élénk sárga (arany), a belső levelek zöldek. A többi hamisciprussal hasonló igényű, sárga lombja nem ég meg a melegben. Az ültetésnél használjunk savanyú tőzeget, a takarásra pedig fenyőkérget. A metszést jól tűri, így szoliternek és sövénynek is ültethetjük.
Magyarországi szelekció. Magassága elérheti az öt métert. Nem túl széles, oszloposan növő, kúp formájú tuja. Fiatal korban kissé ritkásabb ágrendszerű, de 2-3 méteresen már tömött lombú. Növekedése (25-40cm/év) közepes. Levele külső része arany, belül zöld, őszre minimálisan tompul. Igénytelen, tágtűrésű fajta. Lombszíne miatt érdemes ültetni háttérbe vegyes csoportba, de akár szoliternek is.
Az oszlopos tuják egyik legkarcsúbb és leglassabban (8-12cm/év) növő változata. Magassága két méter. Sűrű ágrendszerű, de lazább lombú. Jellegzetessége, hogy a fiatal hajtása csavarodott, kagylószerű. Levele színe sötétzöld, őszre tompább árnyalatú. Igényei azonosak a többi nyugati tujával. Ültethetjük sziklakertbe, előkertbe és lassú növeledése miatt cserépbe is.
Németországban talált új fajta. A törpetuják egy fajtája. Magassága elérheti a 0,5-0,6 métert. Lassú (3-5cm/év) növekedésű, gömb formájú. Levele nem a tujákra emlékeztető általános pikkelylevél, hanem árszerű, kicsit a borókára emlékeztet, de selymes tapintású; élénk-szürkészöld, őszre vöröses árnyalatot vesz fel. A tujákhoz képest kicsit párásabb mikroklimát igényel, ültetést követően javasolt a fenyőkérges takarás. A téli hótehert verjük le. Érdekes, szép fajta, előkertbe, ágyásba, sziklakertbe, tetőkertbe is ültethetjük.
Dániából származó gömbtuja. Magassága (50-70cm) alacsony. Növekedése (8-12cm/év) lassú. Lombja sűrű, de nem tömött, kissé lazább tartásúak ágai. Levele élénkzöld, selymes, kellemes tapintású, ősszel kissé vöröses színt vesz fel. Nem magzik fel. Igényei azonosak a többi nyugati tujával, de télen a havat mindenképpen verjük le, mert hajlamos a szétesésre. Kedvelt szép törpetuja. Szoliternek és más gömbre metszett örökzöldel összeültethető. Kerten belül alacsony sövénynek is alkalmas.
A nyugati oszlopos tuja sárga lombú változata. Alakra a Smaragd tujára hasonlít, de kevésbé tömött. Magasságban elérheti a négy métert. Növekedése (20-30cm/év) közepes. Igényei azonosak a többi nyugati tujával. Szoliternek ültethetjük.
Németországból származik. Magassága 4-5 méter, nem túl széles, alul kissé kiöblösödő, keskenyebb kúp. Lombja sűrű tömött. Közepes (20-30cm/év) növekedésű. Levele erős aranysárga, őszre bronzossá válik. Igénytelen, de hasonlóan a Thuja orientalis 'Nana'-hoz ezt a növényt is szárazabb, jó vízelvezetésű talajra ültessük. Szoliternek javasolt.
Lassan növő (8-12cm/év), alacsony (1,2-1,5 méter), sárga lombú pikkelylevelű fenyő. Őszre a levél bronzos-barnássá színeződik. Fiatalon tojásdad, vagy kissé hegyes tojásdad formájú, idősebb korára gömb alakot vesz fel. Igénytelen, tágtűrésű növény, de inkább szárazabb területre ültessük. A kötöttebb talajokon télen kifagyhat, emiatt ültetésnél kellően lazítsuk fel a körülötte lévő földet. Télen a havat a lombról verjük le. A metszést jól tűri, így alacsony sövénynek, vagy nyírott gömbnek is ültethetjük. Előkertbe, tetőkertbe is ajánlható látványos növény. A Thuja orientalis 'Berkamanni' szinonim név.
8-12 méter magasra növő, keskenyebb, süveg formájú, pikkelylevelű fenyő. Fiatal korában ritkásabb ágrendszerű, ám 2-3 métertől teljesen betömődik. Növekedése (20-40cm/év) közepes. Törzse idősebb korára vöröses színű és a kéreg hosszanti irányban foszló. Pikkelylevele jellegzetes formájú, egész évben zöld, mellyet sárga foltok tarkítják. Ültetésnél savanyú tőzeg használata fontos és lehetőleg védettebb, de napos helyre telepítsük. Első években a takarás ajánlott. Látványos fenyőként szoliternek ajánlható.
Hollandiában szelektált kis termetű (3-3,5 méter) fenyő. Növekedése lassú (25-35cm/év). Fiatal korában bokor alakú, de idővel kitör belőle a vezérág és kis termetű fenyő lesz, a cédrusokra jellemző emeletes ágrendszerrel. Levele kék-acélkék. Igényei azonosak a többi cédrussal. Ültethetjük kisebb kertekbe, előkertbe, nagyobb ágyásba más lombhullató bokrokkal, de akár szoliternek is kiválló.
A himalájai szomorú cédrus bokor változata. Fiatal korban girbe-gurba ágú, sűrű ágrendszerű tetszetős fenyő. Már ekkor látszik, hogy helyigényes növény. Idősebb korban már felveszi a szomorú jelleget (ágai ernyőszerűen hajlanak a föld fele), de széles lombú fa lesz belőle. Magasságra 2-4 méternél nem lesz nagyobb, szélességben ennek többszöröse. Igényei azonosak a többi himalájai cédrussal. Széles termete miatt nagyobb helyigényű. Szolitenek ültessük.
USA-ból származó nagy temetű (40 méter) lombhullató fenyő. Formája szélesebb kúp. Ágrendszere nem túl sűrű, de a termete miatt mély árnyékot adó fa. Gyors (80-100cm/év) növekedésű. Levele nagyon hasonlít a Metasequioa gliptostroboides-re, hasononló zöld színű év közben és őszre hasonlóan bebarnul. Kérge idős korban szürkés-barna, barázdált; a törzs alján pillérek alakulnak ki. Igényeit tekintve igényesebb, mint a Metasequioa gliptostroboides, vízes, magas talajvízes területre javasolt az ültetése. Ültetésnél savanyú talajt érdemes előkészíteni. Fiatal korában fagyérzékeny, ültetést követő pár év múlva teljesen télálló. Ültessük tópartra, patakpartra, magasan lévő talajvízes területre. Vízbe ültetve idősebb korára a fajtára jellemző léggyökerek alakulnak ki, mellyek igen látványosak.
Hollandiában szelektálták a Picea glauca 'Conica'-ból. Törpe (50-70cm) fenyők egyik leglassabban (1-3cm) növő változata. Sűrű, tömött, kissé lapítottabb gömb formjú. Tűlevele zöld. Közepesen igényes, nem túl napos helyre ültessük. Talajban a kissé nedvesebb talaj az ideális számára. Fenyőkéreg takarás javasolt. Kiválló előkertbe ágyásba más lassú növekedésű cserjékkel, fenyőkkel; sziklakertekbe és edénybe is ültethetjük.
Eredetileg Kanadában találták a XX.század elején. Kis termetű (3-4 méter), lassú növésű (10-15cm/év), szabályos süveg alakú fenyő. Tömött ágrendszere metszés nélkül is sűrű marad. Tűlevele apró, világoszöld. Nem igényes fajta, de kissé nedvesebb helyet igényel. A kiszáradást nehezen tűri. Nyáron kitett napos helyen -ha a lomb vízet kap- hajlamos a levél égésre. Talajban morzsalékos szerkeztűbe ültessük. A törpe fenyők egyik legismertebb és legkedveltebb fajtája. Kis kertbe, előkertbe, nagyobb sziklakertbe és edénybe is javasolható.
Kis-közepes termetű (7-14 méter), szélesebb lomkoronájú, fiatal korban ritkás ágrendszerű fenyő. Az ágak ívesen felfele hajlanak. Tűlevele (3-5cm) puha, kellemes tapintású, szürkés-kékes-zöld. Kissé párásabb, védettebb helyet igényel. Ültetésnél használjunk savanyú tőzeget. Formája és levele miatt érétkes szoliter fenyő. Kis kertbe, előkertbe is tervezhető.
A XX. század elején szelektálták és hozták forgalomba. Az alapfajtól eltérő (2,5 méter) bokor változat. Amennyiben nincs vezérág, akkor gömb, amennyiben van vezérág, akkor széles, tömött kúp alakot vesz fel. Levele szürkés kékes, puha, nem szúrós. Igénytelen, bár javasolt lazább szerkezetű taljba ültetetni, savanyú tőzeget és szerves trágyát használjunk. Ritkán kapható fajta. Nagyobb ágyásba csoportba ültetve és nagyobb sziklakertbe is tervezhetjük.
Eredetileg japánból származó, gömbformályú nyírás nélkül laza szerkezetű tiszafa. Növekedése fiatal korban lassú. Levele apró, sötétzöld. Jó tágtűrésű, de ültetésnél javasolt a savanyú tőzeg használata. Lassú növekedése miatt kis helyre, edénybe, tetőkertre is ültethetjük. Metszéssel formára, alakfára is metszhetjük.
Magassága elérheti a 4 métert. Jellegzetes habitusával -ágai visszahajlók, fenyőszerű- tér el az alapfajtól. Vezér ággal rendelkezik. Nőivarú, termése kevés.
Az apalfajhoz hasonlóan ez a változat is nagy termetű lesz (15-20 méter), széles és robosztus. Oltvány fenyőröl lévén szó, fiatal korában nem fenyő formájú, leginkébb tömör bokorra emlékeztet. Karózással lehet hamarabb kialakítani a fenyő formát. Jellegzetessége a vesszőn körkörösen körbefutó, rövid és kemény (műanyag szerű), nem szúrós, acélkék tűlevél. Tágtűrésű, kezdetben lassan növő tipus. Leendő széles alapja miatt nagyobb térigénye van.
Japán szent fenyője. Az alapfaj nagy termetéhez képest ez a változat alig két méterre nő meg. Sűrű, de lazább a lombozat. Alakja lapítottabb gömb. Levele fűzöld és jellegzetes pikkely formájú. Őszre enyhe vöröses színt vesz fel. Kissé védettebb helyre javasolt ültetni és a telibe napos helyet kerüljük. Ültetésnél savanyítani kell a talaját. Egzotikus, szép fenyő. Kis kertbe, előkertbe szoliternek; vagy ágyásba alacsonyabb, illetve nyírható növényekkel együtt ültethetjük.
Az elwoodii-hoz hasonló magasságú (4-5 méter) és formájú fenyő. A növekedését tekintve lassabban (20-40cm/év) nő. Ami eltérő az elwoodiitól az a lombozat kékje. Feltűnő égkék színe miatt fontos. Tartása és igényei azonosak az elwoodival.
Angliából ismert növény itthon a 4-5 métert éri el, míg Angliában 10-12 méteres példányok is vannak. Erősen karcsú, oszlopos, leginkább szivar formára emlékeztet. Sűrű tömött ágrendszere metszés nélkül is szabájos. Ritkán kell metszeni. acélkék színe feltünő és feltünő a kicsit borokákra emlékeztető lombozat is. Talajban leginkább a savanyúbb kémhatású talajt javasolt biztosítani. Kis kertekbe és előkertekbe is ültethető alacsonyabb növények közé.