Kezdetben volt a latin... miután a római birodalom meghódította a Mare Nostrumot a belső tengert, ami a mai Földközi tenger, sikeresen közel négy-ötszáz évig uralkodhatott és lett a latin az egyetemes nyelv az egész birodalomban. A birodalom elbukott, de a latin nem. Mint minden műveltség egyik alapja a latin mind a természettudományban, mind a társadalomtudományban az alapnyelv. A tudományos nyelv tehát a latin.

Ez nekünk kertészeknek is fontos. A növények tudományos neve ugyanis a latin. Az átlagos nem kertészkedő nem is sejti, hogy maga is ismer néhány növényt latinul: Buxus, Yucca, Thuja...

A latin mutatja meg egyértelműen, hogy milyen növényről beszélünk. Az első két szó beazonosítja a fajtát, a harmadik a változatot, ami sokszor angolszász. A három szótaggal teljes pontossággal tudja az ember a növényét. A latin név ismerete által kitárul a világ. Külföldi forrásokból kutakodhatunk, külföldi képmegosztókat böngészhetünk. Míg hazai nyelven egy azon növényt hívhatunk akár tízféleképpen, úgy a tudományos nyelven jellemzően egyféleképpen. Sokszor a magyar nyelv nem tudja követni az új változatok magyarosítását, emiatt nincs is magyar megfelelője a növénynek, ilyenkor is a latin segíthet, mert nincs olyan növény a világban, aminek ne lenne tudományos latin neve. Tehát érdemes a latint használni, elsőre talán bonyolult, nehézkes lehet, de keresés szempontjából mindenképpen gyors, praktikus és kifizetődő. Nem kell bebiflázni, csak le kell írni és kész. Ha az ember sokszor olvassa a sajtcetliről, úgy is meg fogja jegyezni az adott nevet. És aki a latin neveket komótosan megjegyzi, az maga is érdeklődő kertésszé válik.