Eddigiekben a hagyományosabb sövényekkel foglalkoztunk. Cikk sorozatunk utolsó részében az itthon kevésbé szokványos sövény formákkal, technikákkal foglalkozunk.

Az utóbbi tíz évben egyre kedveltebb növénnyé válik a bambusz. Minden, kertészetben kicsit is jártas ember tudja, hogy ez az Ázsiából származó növény a leguniverzálisabban alkalmazható növény a Földön. Az ételek készítésétől, az építő iparon át a könnyű iparig mindenhol hasznosítható. Minket jelen pillanatban a kertészeti alkalmazás érdekel. A bambuszok az alacsony magasságtól egészen a 14-18 méteres magasságig előfordulhat. A fű félékhez tartozik. Örökzöld lombú, mely erősebb teleken leszáradhat, de a következő évben új hajtást hoz az adott száron. Egy szár több évig él, ellentétben a magasabbra növő füvekkel, náddal... melyek csak egy évig élnek, utána elszáradnak és tavasszal újra hajtanak. És elérkeztünk a bambuszok egyik legfontosabb tulajdonságához, ami a mostani cikkünk miatt fontos. A bambuszok tarackolva terjednek, a gyökérkúp vége tűhegyes és üvegkemény -ez a keménység jellemző a gyökérre és szárra is, mely a tartószövetbe beépült sziliciumnak köszönhető-. A terjedése erőteljes, de a telepítést követő két, három évig nem sokat "mozgolódik" növényünk. Három év elteltével (fajtától függően) megindul a növekedés. A tarackolás robbanásszerű. Az eredeti tőtől több méterre is képes egy-egy hajtást növeszteni. A szárak idővel teljesen besűrüsödnek, így optikailag is takarnak és fizikailag is nehezen áthatolható "falat" képeznek. A kellemes habitusa, egzotikus megléte miatt használják egyre több helyen sövénynek.

A fent említett tarackolás miatt fontos megemlíteni a hely kialakítását. A bambusz ültetése nem különbözik más földlabdás és konténeres növény ültetésétől. Átlagos talajon kivállóan megél, bár minél több szervesanyagot juttatunk ki, annál gyorsabb lesz a fejlődés. Műtrágya tekintetében a fűműtrágyák használata indokolt. Az ültetésnél a legfontosabb feladat a tarackolás meggátlása, hacsak nem az a terv, hogy egész kertünkben idővel bambusz nőjön. Ha nem ez a terv, hanem csak egy sávot akarunk, akkor minden képpen ki kell alakítani a föld alatt egy védő falatt, mely a terjedést megakadályozza és keretek között tartja növényünket. Ha szomszéd mellé ültetjük, akkor rá is kell gondolnunk, mert a terjedő gyökérzet nem ismer határokat. Miből legyen a védelem? A kérdés állandóan visszatér és visszatérő kérdés a hogy milyen mélyre vigyük le védelmünket. Vannak cégek amik gyártanak bambusz szegélyt, ezek többnyire műanyag alapúak, mélységük 50-60 centi. Valaki fémlemezeket ásott le a talajba, gondolván hogy az elég lesz az agresszívan növekedő gyökérzet ellen (korozió miatt kérdéses). A személyes tapasztalatunk az, hogy a gyökérzetnek csak egy dolog tud ellenállni, a beton. 10-15 centi széles; legalább hatvan, de inkább hetven centi mélységbe kiöntött sávbetonra szavazunk mellyet a talaj fölé is kell vinnünk, ugyanis a hajtások hajlamosak a felszín fölé nőni, megkerülve a védelmi rendszert. A sávbetonozás alapját egy keskenyebb árokásóval kiássuk, a felszínen pedig tíz centiméteres magasságban deszkából egyszerű zsaluzatot készítünk. Ha valaki nagyon biztosra akar menni még egy ponthegesztett betonhálot is betehet az alapba. A kiöntést folyamatos tömörítés követi, amit végül szépen elsimítunk, így elegáns szélű és tetejű -nyitott aljú- medencét kapunk. A bambusz tartásnál fontos, hogy a lehulló lombot (önmulcsozás) ne szedjük ki a szárak közül. A sziliciumot ugyanis a levelekből nyeri vissza a növény. Bambusz metszése: hajtásban lévő szárat tilos metszeni, ha ez megtörténik, akkor az adott szár elpusztul. Ha a növekedés leállt akkor nódusz (íz) fölött lehet fűrészelni. 

Angliában 1946-ban megközelítőleg 500000 mérföld sövényt számoltak, ha ez kilométer lenne már az is hihetetlenül sok. Az ember kételkedik, de amikor kicsit mélyebben belemerül az angliai viszonyokba, akkor rájöhet, hogy a szám nem fikció. Ott ugyan is már több ezer éves hagyománya van a birtokok közötti térelválasztásnak. A témával kapcsolatos első cikkben már említettük, hogy a sövényeknek nem csak az a funkciója, hogy a kiváncsi tekinteteket kizárja privát szféránkból, hanem védelmi feladatokat is el kell tudnia látni. Ember, nagyobb testű állat, illetve szél és akár hófúvás ellen is. A hedge laying egy olyan technika, mellyet először Hugh Ferning Whittingstall műsorában a Kapa, kasza, fakanálban láttunk. Hugh hívott egy idősebb szakit aki látszólag brutál módon vágta meg a 8-12 méter magas hársakat, fektette meg és az adott tecnikával lekötözve csinált derék magasságnál alig nagyobb sövényt. A sorozat egésze és eme része egyaránt gyöngyszem. De miről is szól ez a nálunk alig, de inkább egyáltalán nem ismert tecnika?

Hedge laying eredeti jelentése sövény fektetés. Alapja, hogy lombhullató(!) fákat kisebbeket, kicsit idősebbeket, de nem túl időseket, vágunk meg úgy a földhöz közel, hogy szinte teljesen kivágjuk a fát, mindössze egy szélesebb "szíjjat" hagyunk meg, ami elég ahhoz hogy meghajlítsuk a fát, és elég ahhoz hogy a fa nedvkeringése működjön. Ha valaki ártérben jár, de akár erdőben is tapasztalhatja, hogy sokszor a kidöntött fák nem pusztulnak el, mert sokszor éppen egy keskenyebb szíj az ami összeköttetésben áll a fa és gyökérrel és ez a kapcsolat bőven elég ahhoz hogy a fa tovább éljen. A hedge laying ezt a jelenséget veszi alapul. A fát tehát megvágjuk, lehuzatjuk, a lombot erősen megmetszük. Oszlopokat telepítünk, ha szükséges a fák rögzítésehez, de ha egymáshoz tudjuk kötözni őket akkor oszlopokat nem kell telepíteni. A műveletet kora tavasszal lehet kivitelezni, de ha a lombot erősen megmetszük, akkor akár nyár vége fele, őssz elején is neki állhatunk, de tavasszal a legnagyobb hajtási időszakban soha, ilyenkor nagy a nedvkeringés, rengeteg vízet veszíthet a fa. A fajtákat tekintve a hosszabb életű, keményebb fák az alkalmasak (tölgy, gyertyán, hárs, bükk).  Ez a tipusú technika javasolható nagyobb területek körbe kerítésére. A védelem mellett a helyi élővilágnak is kedvez ez a fajta sövénytipus. Madarak, apró vadak, rovarok (biológiai védekezés) is megtelepedhetnek az így kialakított sövényben. Bővebben az alábbi cikk alapján.