Az előzőekben néhány gondolat volt, hogyan is lehetne kertjeinkben a vízfogyasztást csökkenteni. Milyen technikák alkalmazhatók, hogy ha kell, akár radikálisan is csökkenjen az öntözés. De mi van akkor, ha nem tudunk öntözni, vagy ha csak nagyon kis mennyiségű víz áll rendelkezésünkre, vagy szimplán nem akarunk öntözni? Az ilyen feltétel maximálisan az extenzív kertek fogalmába tartozik, ahol minimális fenntartás és akár nulla öntözés is lehetséges, természetesen nem lesz faj és alakgazdag kertünk, de megfelelő ismeretekkel egész pofás kertet tudunk megvalósítani. A mostani bejegyzés mindössze útmutató, margó, széljegyzet egy olyan témához, amivel érdemes foglalkozni.

A mai bejegyzés a száraz kertekről (dry garden-xeriscape garden) szól. A téma mindig is érdekelt minket. Volt egy kert felmérés, ahol a kert mérete miatt indokolt lett volna kutat furatni, de a szondázás gyenge eredményeket adott, a költség és megtérülés igen távol állt egymástól, soha nem működött volna kielégítően, így a tulajdonossal letettünk, hogy kút legyen. Bár a kert sajnos nem készült el, de maga a probléma, mely komoly dillema elé állított, hogyan lehet egy komolyabb méretű pesti kertben színvonalas kertet létrehozni, megmozgatta fantáziánkat. Még a tervezési fázis alatt szóba jött a ciszterna lehetősége, de a tulaj nem akart plusz költségeket egy föld alatti tartálynak. Gondolati síkon felmerült egy félig száraz tó ötlete, ami komoly esőzéseknél víztárolóként működött volna, aszályosabb időben pedig száraz tóként, de sajnos megvalósítani már nem tudtuk. A tervezési fázisban végig vettük, mik azok a növények, amik elviselik a hosszabb aszályt is. Végig kellett vennünk a fenyőket, fákat, cserjéket, évelőket és bár nem akkora a mozgástere az embernek, mint egy önötözött kertben, de közel sem aggasztó a helyzet. Mindössze avval kell megbarátkoznia annak, aki ebben a témában gondolkodik, hogy a komolyabb aszályos időben lehet elhullás, lehet elszáradt, kiégett levél is, de egy tudatos tervezésnél az elhullás százalékát csökkenteni lehet.

dry garden-xeriscape garden (szárazkert-víztakarékos kert): az ötlet eredetileg az Egyesült Államokból és Ausztráliából származik, ahol egyes területeken drasztikusan csökkent a csapadék mennyiség és annak eloszlása is egyenetlen lett. A vezetékes víz megdrágult, így a gyepek és zöldfelületek vízigényét drasztikusan csökkenteni kellett, de ezt csak olyan áron lehetett, ha megváltoztatják a növényzet teljes mivoltát és naptűrő (erős besugárzás), szárazság toleráns növényeket ültetnek be, mellyek meszes talajon is megélnek. Ezeken a területeken a talaj sem a legkedvezőbb, leginkább kavicsos szerkezetű, homokos, humusz mentes talajokról beszélünk, mellyek vízmegtartó képessége szinte nulla. Az ilyen területeken a mélyebben gyökeresedő, hosszú életű fajok élnek meg leginkább, mellyek növekedése nem gyors, többnyire az esős időszakban fejlődik, ami lehet rövid periódus is, ellenben nagyon masszív, kiváló téltűrők és a meszes talajjal is toleránsak. Az ápolásuk egyszerű és rövid, többnyire tavasszal az évelők esetében visszavágás, törés, a fásszárú növényeknél vagy visszavágás, vagy alakra metszés, a fenyők esetében, x évenkénti metszés, ha alakfát alakítunk, akkor az adott időben (május-június) metszés. Az ilyen kertek további előnye, hogy ritkán, vagy soha nem permetezünk, így a növényvédelem elenyésző. A már fent említett vízhasználat szinte nulla. Az ilyen kertekben nincs gyepfelület, maximum ősgyepet alakítunk ki, így nem vágjuk gyepünket és ezzel párhuzamosan megjelennek a vadvirágok, mellyek azonnal bevonzzák a rovarokat (porzó rovarokat!), vadméheket, méheket, lepkéket is. A vadvirágoknak kedvez a humuszszegény, gyenge talaj, így igen gazdag flóra alakul ki, az évelők fontos alapja az ilyen kerteknek. Amennyiben nem hosszú életű növények (leginkább évelőknél igaz) jelennek meg, vagy ültetünk (Vebena bonariensis), úgy azok magjuk elvetésével újítják meg magukat. Az ilyen kertekben érdemes mulcsozni (takarni), de a mulcsozás nem fenyőkérget, vagy egyéb szervesanyagot jelent. Ilyenkor kavicsot, bazalt, vagy andezit törmeléket, vagy akár murvát is használhatunk. Extrém esetben építési törmeléket, téglát, cserepet -ezeket ültetési közegként is használhatjuk-. Téves képzet, hogy az ilyen típusú közeg talajszennyező, mert nem az, bár nem épületes látvány, de sokszor jól lehet használni az ilyen fennmaradó anyagokat, mindössze a méretüket kell csökkenteni, hogy ne nagy darabokként használjuk, magyarán össze kell törni őket. Ezen az úton szépen eljutottunk a kavics keretekig (gravel garden). A kavics kertet eredetileg egy angol kertésztől Beth Chattotól eredeztetik. A közönség számára nyitott kertje, Anglia legszárazabb (500mm/év) területén fekszik. Ezt a  kertet akarta  megnagyobbítani, így a parkolót áttette egy másik helyre és annak területét alakította át és csatolta hozzá, a már meglévő eredetihez. A terület kavicsos, murvás volt, a hölgy úgy döntött, hogy nem viteti el a közeget, inkább használja. Szerves anyaggal dúsította fel, hogy kezdeti időszakban a vízháztartást növelje a földnek, illetve, hogy a növények gyökere minél mélyebbre menjen le. Leginkább évelőket használt tervéhez. A végeredmény őt igazolta. Az ültetést harmadik évben aszályos július-augusztus következett. Az elhullás nulla volt, mindössze néhány növény száradt el részlegesen, mellyet visszatörve ifjítottak. Az extenzív igénybevételnek a honos növények is megfelenek, mellyek bizonyítottan jó túlélők és szintén gazdagíthatják kertünket, emiatt mindenképpen érdemes használatuk.

Előkészítés: első feladat a gyomok eltüntetése, mellyet javasolt mechanikai úton elvégezni, ha lehet virágzás előtt, hogy minél kevesebb gyommag kerüljön a talajra. A vegyszer használat a szermaradványok miatt nem ajánlott. A kialakításnál érdemes figyelmbe venni, hogy leginkább lombhullató fajokat használjunk, sok lesz az évelő és kevés a fenyő, illetve örökzöld. Gyepfelület nem lesz, de érdemes vadgyepben gondolkodni, amiről már korábban is beszéltünk, hogy évi pár nyírással tartjuk fent, de nyári időszakban hagyjuk meg nagynak. A kopottabb, gyengébb területeken a vadvirágok fognak megjelenni, mellyek azonnal bevonzzák a rovarokat, vadméheket, méheket, lepkéket. Nagy ágyási felületeket alakítsunk ki a szintén korábban említett domb megoldással. A dombnál használjunk törmeléket, kavicsot és szerves anyagot is, hogy hamar megerősödjenek növényeink. Használhatunk nagyobb méretű görgeteg köveket, szögletes sziklákat, mint a sziklakíbuvásos kerteknél. Az ágyások között utakat hagyhatunk, mellyeket szintén kaviccsal szorhatunk be. Amennyiben sövényt használunk, leginkább lombhullató fajtákat válasszunk, amiket alig kell öntözni és keveset kell metszeni (acer campestre, acer monspessulanum). Az ágyásoknál használhatunk alacsony teremtű fákat, felnevelt bokorfákat, nagy termetű cserjéket (viburnum fajták), mellyeket kiválóan tudunk az évelőkkel társítani. Fenyők közül a Pinus nemzetséget érdemes kipróbálni, mert a lucokkal és más akár pikkelylevelűekkel szemben ezek a legszárazság tűrőbbek. A korábban említett mulcsozást sem érdemes elhagyni, ez legalább 5 cm vastagságban legyen. Amennyiben van kedvünk, az ágyások mellett ideiglenes tavat is kialakíthatunk, mely aszályos időszakban száraz tóként funkcionálhat. Ezt a kerttípust mind kis kertekben, mind nagy területen kialakíthatjuk. Alacsony fentartási igénye miatt, választékos fajta álománnyal, egyre inkább fontos kerttípus lehet a száraz-víztakarékos kert hazánkban is.

A mostani bejegyzésben nagy segítségünkre volt Patkós István és Kovács Eszter: Az évelő dísznövények felhasználása című könyvük.