A világ legdrágább fűszere. Neeem nem a sáfrány, bár az is lehetne, melyet személyesen is jól ismerünk. Munkás kis növény, de mégsem ő megfejtés kulcsa. Amiről szó van az a föld alatt pihen és várja, hogy az éles orrú malac, vagy kifejlesztett kutya megtalálja és nagy-nagy röfögéssel, vagy csaholással, vakond üzemmódba kapcsolva termelje ki az alig húsz, harminc centivel mélyebben fekvő kis gombócokat.

 A gyökerekről az elöbbiekben (Gyökér1.) annyit nagyon is tudunk, hogy elengedhetetlenek a növények számára. Az üvegházakban és egyéb "termesztési berendezésekben" láthatunk ugyan kis gyapot kockákban nevelt több méteres paradicsomokat, mellyek gyökere alig egy-két liter és minden vízet és tápanyagot kis csöveken keresztül helyben megkapják, a támasztékról pedig a támrendszerek biztosítanak, de ez az életben mint tudjuk máshogy működik. (ezért is más az ízze a paradicsomnak szabad földön)

A gyökerek megfelelő fejlődéséhez elengedhetetlen -a vízen és tápanyagon kívül- a megfelelő talajszerkezet és a talaj kémhatása. A talajszerkezet ideális körülmények között morzsalékos szerkezetű, hogy a víz kellően tudjon távozni, annyi maradjon amennyi kell... és levegős is legyen, hogy a gyökér tudjon lélegezni (később foglalkozunk a talajokkal). A talaj pH-ja -kémhatása- szintén fontos, mert a növény mellett mások is fejlődnek a talajban, ami a növény számára elengedhetetlen. Ezek lehetnek sugárgombák, auto és heterotrof élőlények, mellyek mind-mind a lebontásban vesznek részt. Ahhoz, hogy a növény fel tudja venni a tápanyagot, ahhoz megfelelő szintre le kell bomlania, illetve -adott esetben- át kell alakulni, különben nem képes felvenni a tápanyagokat. A talaj kémhatása nem annyira ördöngős, nem jelenti azt, hogy lakmusz papírral kezünkben rohangálva kell gödröt ásni és ültetni, de az ültetésnél az alap intézkedéseket illik betartani. Ha szervesanyag (trágya, komposzt) kell, akkor legyen a gödörben, ha savanyú tőzeg kell, akkor legyen a gödörben, ha alginit -vagy más ásványtrágya kell- akkor legyen a gödörben. A kémhatás befolyással van tehát magára a gyökérre, illetve az azt körbe ölelő környezetre is. A meszesebb talajokon inkább a lebontó baktériumok vannak túlsúlyban, míg a savanyúbb talajokon a gombák.

Egy idő óta bizonyossá vált, hogy minden növénynek létezik a talajlakó gombája (akár több), amik szimbiozisban élve a növénnyel fejlődik. Ezeket a mycorrhizae társulások. Ezen gombáknak három csoportja létezik. Az endo, ekto és peritrof mycorrhizae-k. Az endo a gyökérben fejlődve él, az ekto kapcsolatban a gyökérrel, de kint fejlődik a peritrof mycorrhizae pedig a gyökér körül fejlödik. Ezek a gombák tehát szintén a lebontásban segítenek, így segítve a növény fejlődését. Ilyen mycorrhizae gomba a szarvasgomba is, mellyek a gyertyán, szelídgesztenye, tölgyes stb. gombája. (természetesen más mycorrhizae gombák is élnek és élhetnek a fent említett fákkal) Ezek a gombák sokszor a növény gyökerével, illetve gyökerében vannak (ld. lehet kapni szarvasgombával beoltott tölgyet...), így ültetésnél már eleve bejuttatom a talajba, de akad olyan helyzet is, amikor az ültetés után (peritrof) alakul ki. A kialakulást elő lehet segíteni a talaj pH ideális kialakításával, a megfelelő szervesanyag tartalommal, és más szerves anyagokkal. A segédanyagokat sokszor folyékony állapotban kell bejuttatni, de vannak száraz, por állapotban lévő formulában is (szőlőtörkölyből porított készítmények-baktérium képződés). Ezen a segédanyagok kijuttatása az első évben fontos és amennyiben a talaj szerkezete ideális, akkor a folyamatok beindulnak és később minimális utólagos kijuttatás szükséges.