Két évvel ezelőtt már volt szerencsénk minimálisan körbenézni Madrid egyik legszebb parkjában. Sajnos az idő hiánya nem tette lehetővé, hogy jobban körbenézzünk. Ezt az idei évben pótoltuk. De a második látogatás is csonkának bizonyult. Sok mindent sikerült megnézni, de a Retiroval nem lehet betelni, sok rész még mindig ismeretlen számunkra.

Rövid történeti áttekintés és adatok: Madrid egyik (talán) legkomolyabb parkjáról van szó. A méretei a maga 140 hektárával (1,4 nkm) komolynak mondható -a budapesti Népliget 129 hektár-. A park mindig is fontos része volt a városnak. A 17.századtól egészen a 19. század második feléig a királyi család birtokába. 1868-tól vált a nép számára is látogathatóvá. Az első komolyabb építkezések, terület rendezések és fásítások 1630-as években kezdődtek. IV. Fülöp kérte fel a kor híres kertépítészét Cosimo Lottit -a híres Bobboli kert (Firenze) is dolgozott-, hogy készítsen terveket. Az akkori gyors munkában húztak fel olyan épületeket (labdaház), amik ma már nem láthatók. Az év tízedek, századok alatt rengeteget változott a park, épületek jöttek-mentek, a kertépítészeti kialakítás is folyamatosan változott. A kert a mai formályát a ma is látogatható fontosabb épületekkel a 19. század végétől nyerte el. A Velazquez ház (Velazquez Palace), a Kristálypalota (Cristal palace) 1884 körüliek. A legnagyobb, téglalap kialakítású tó mögötti XXII. Alfonz lovas szobra a 20. század elején épült. A Retiro rózsakertje 1922-ben. 1930-1940-es években egyéb ágyások, sétányok kialakítása. A méretes platánok (melyek a legfontosabb fái a parknak) nem lehetnek több száz évnél (inkább 60-80 évesek). Az egész park kovácsoltvas kerítéssel van körbe kerítve. Éjszaka zárva. 

Külső szemmel az ember a rendezettséget veszi észre. Számunkra ez a park volt talán a legszebben fenntartva. Tiszta, nagy terekkel és változatos kialakításával mindig tartogat újat. Ha valaki szimplán sétálgat, újabb és újabb helyeket fedezhet fel. Rengetegen sportolnak a parkban, a sok pad mind árnyékban, mind napra helyezve kellemes kikapcsolódást nyújt a passzív pihenőknek. A három fontosabb épület: a Kristály palota, a Velazquez ház és a Vacas ház (Casa de Vacas) időszaki kiállításoknak ad otthont, melyek ingyenesen látogathatók. Sok az ingyenes szabadtéri koncert. A rózsakert elrendezésében szépen kialakított, viszont itt nem éreztünk különösebben nagy szenzációt. A fajta választékot szegényesnek itéltük meg, de mint tér teljesen kellemes. A park hátsó részében van egy kisebb állatkert, nagyon jól elrendezve ez a része talán az egyik legszebb és érdekesebb rész. A nyírott olasz ciprusok és japán kecskerágok, buxusok, az idény jellegbe kiültetett impatiensek, a két hosszanti medence (melyeket az arab kertépítészet szeret előszeretettel használni, az egész arabosnak tünt) az előbb említett növényekkel határolva nagyon igényes. Igényesek a kiszolgáló és "díszépületek". A komolyabb fák jó része Pinus pinea (mandula fenyő), cedrusok, vadgesztenye és a korábban említett platán. A park egy része az alacsony sövényekkel határolt tekergős, kissé labirintus jellegű, nagy fák alatt futó sétány. Az itt lévő ágyásokban többnyire nincs kiültetés, ez érthető mert nagy fák vannak a sziget szerű ágyásokban (platánok) és azok őszi lombhullása folyamatos munkát ad. Az alatta lévő évelők több hónapig lennének lomb alatt (fenntartás nehézkes lenne), a levél felszedés is nehézkes lenne, emiatt növényekben nem különösebben változatos, de ha nem a fajtaválasztékot nézzük botanikus szemmel, akkor teljesen rendben van -arra ott van a Botanikus kert-. A Kristály palota körüli rész a tóval gyönyörű, azt mindenképpen érdemes megtekinteni. A XII. Alfonz előtti csónakázó tó az egyik központja a parknak, kikerülhetetlen. Több helyen van szökőkút, medence, kavicsossal, padokkal. Nyírják a füvet és szép a fű (általában a madridi parkok többségében szép a fű), lehet heverészni. Kutyát a parkba nem lehet bevinni.

Összegezve a Parque del Buen Retiro Madrid egyik fő látványossága, ami kihagyhatatlan.