Egyszer egy dokumentum filmben láttam, hogy amerika (USA) egyes helyein a karácsonyfa nem más mint a kúpra metszett leyland ciprus. A termesztő nem csinált mást, minthogy kiment a "határba" és macsettával elkezdte vágni a zsenge részeket, így tömött kúp formákat alakított ki. A metszésnek egy érdekes módja volt látható, minden esetre működött.

 Éppen aktuális erről beszélni. Mármint a pikkelylevelű fenyők (thuja, cupressus, juniperus, stb.) metszéséről. Állandó és jogos kérdés, hogy mikor kell metszeni ezeket a népszerű növényeket. Független attól, hogy formára, vagy sövénynek-formára metszük a metszés metodikája és ideje ugyan az. A metszés pofon egyszerű! Nem kell semmi olyanra figyelni, mint (pl) rügyek állása. Csak vágni kell és kész. Két fontos információt kell csak megjegyezni, hogy mikor és mit metszünk. 

A metszés ideje tavasztól indul, mely az egész vegetációs idő alatt tart a vége pedig szeptember 10., de lehet szeptember közepe is-a metszéssel párhuzamban lehet a műtrágyázást is végezni-. A tavaszi indítást az időjárás befolyásolja. Ha beköszön egy-egy fagyos éjjel, akkor lehet egy kicsit eltolni a metszést -ha valaki pont beleesett az első metszésbe egy fagyos éjszaka elött, nem nagy dráma- és onnantól ősz elejéig bármikor lehet metszeni a növényt. Forró nyarakon nem ajánlott, ilyenkor érdemes hűvösebb napra időzíteni, de nyáron is érdemes a zöld metszést művelni. A szeptember közepi határidő pedig az utolsó -ez a tiszafák metszésére is igaz-, ilyenkor a növénynek még van bő egy hónapja nőni, így a sebfelületet túlnövi az új hajtás és a sebforrás (kaluszosodás) megfelelően alakul. Télen ne metszünk, mert nem tud kaluszosodni a seb és visszafagyások alakulnak ki, melyet tavasszal korrigálni kell.

A pikkelylevelű fenyők metszésének második szabálya a metszés helye. Általános probléma, hogy nem merünk metszeni növényt, mert az annyira fiatal, annyira vékony, annyira sajnálom, mert szegénynek fáj, meg egyébb hasonló érvek. A legjobb az, amikor állítólagos kertészek (más szakmából átigazolt szakik: tudnak ásni, akkor tudnak mindent mi kert...(sic!)) azt mondják az ügyfélnek, hogy ne metszük meg a tetejét, oldalát, mert az nem tesz jót a növénynek. Ez ostoba kijelentés. A pikkelylevelűeknél egy a lényeg, ahol metszem mögötte még legyen lomb rész (rajz). Csonkig nem metszünk vissza, mert egyes fajták nehezen, egyesek meg szinte sehogy nem tudnak megújulni, nem tudnak új hajtást növeszteni, vagy csak nagyon nehezen. Emiatt nem szabad elhagyni a növényt, had nőjön jeligére és a végén majd metszünk... mert ilyenkor a kertbe túlzottan benövő növényeket visszametszve gyakran csak csonk marad lomb nélkül és ebben a formában nehezen, vagy sehogy nem újul meg a növény. A kivételek a tiszafák és a leyland ciprusok, mind kettő jó megújuló, de általában a többi pikkelylevelű fenyő már nem ennyire jó a lomb visszaszerzésében.

Ami a legfontosabb, hogy az időkorlátot betartva, némi lombot meghagyva metszünk, ideje korán akár fiatal növényt is és akár csúcsot is, mert így hamarabb kapunk sűrű, tömött, jó kiállású növényt. Inkább metszünk egy évben többször kisebbet, mint ritkán nagyobb metszést, mert így a sebfelület lényegesen kisebb lesz, melyet gyorsan elforr növényünk.