Vannak növények amik a virágukkal díszitenek; vannak, amik az őszi lombszínükkel, vagy színes levelükkel; vannak, amik a termésük miatt meghatározóak és vannak azok a növények, amik a habitusuk miatt fontosak.

Ide tartoznak a szomorú lombú (pendula) fák. Ezeknek gyakran a virága is jelentős lehet (Prunus serulata Kiku-Shidare Sakura; Malus Cheal's Weeping-Red Jade;Salix caprea Pendula), de a forma talán mindenek elött. Sokan azért is keresnek ilyen jellegű fákat, mert nem akarnak magasra törő lombozatot, nem nőhet növényünk 2-4 méternél magasabbra, inkább széles legyen. Hely takarékosság miatt és esztétikai értelemben is fontos a szomorú fák tipusa.

Két fontost halmazt különböztetünk meg. Az egyik tipust törzsre oltják, ahol a termesztő vesz egy egyenes törzset és arra oltja (szemzi) rá, a kivánt nemes részt. Ilyenkor a fa magasságát már csak a lombkorona növekedése határozza meg -a törzsmagasság fix-, mely a szomorú fák esetében nem számottevő, mindössze pár méter lehet. Vannak esetek, amikor felfele törhet egy-egy ág, de ez is idővel a föld fele fog visszahajlani. Ha valakit ez zavar kimetszheti a feltörő ágat, így nem lesz magas a fa. A másik tipust gyökérnyakra oltják, ilyenkor nevelni kell a törzset: karózzuk -karóhoz kötjük- a vezér ágat mindaddig amíg a kívánt törzsmagasságot nem érjük el. Ha ez megvan, akkor a karozást abbahagyjuk, így a vezérág ismét a föld fele fog visszahajlani.

A szomorú fákat időnként illik metszeni. A metszés feladata a lombkorona alakítása, illetve ifjítása, mellyel a beöregedett, már nem élő, vagy beteges-satnya részeket távolítjuk el, hogy a korokozók és kártevők táborozó helyét megszüntessük és az ifjítás által a leendő vesszők növekedése erős lesz. A metszés ideje általában a virágzás után (tavasz) van. Ilyen a Salix caprea 'Pendula' (kecskefűz); a díszalmák és díszcseresznyék. De vannak fák (Sophora japonica Pendula, Morus alba Pendula), amiket a lombfakadás elött kell metszeni. A metszés helye: mindig külső rügyre metszünk, ami annyit jelent, hogy a rügy kifele nézzen, így a leendő vessző ívet fog nőni, mely erős lesz, így a lombkorona is szélesedik. A külső rügy ne legyen nagyon távol a törzstől, az előző évi veszző (általában) 4-6. rügye legyen. A korona belső részein rejtözködő vékony, vagy beteges, öreg ágakat, vesszőket teljesen távolítsuk el. Befele növő ágakat, vesszőket szintén. Árnyékban kevésbé fejlődik kielégítően az új vessző. A külső részen lévő vékonyabb -ceruza vastagságnál vékonyabb- vesszőket szintén távolítsuk el, mert csak gyenge hajtás lesz utánuk. A nagyobb sebfelületeket fasebkenőccsel kezeljük (1,5 centinél nagyobb átmérő). Metszés után lombtalan állapotú fát lemosó permettel kezelhetjük, lombra fordult fát komplex, de nem lemosó permettel permetezzük. A metszés ismétlése lehet évenként pl: kecskefűz, japánakác, de 2-3 évente is lehet, de bizonyos időközönként mindenképpen érdemes a fent említett beöregedett részek kivágása miatt. És vannak értékesebb szomorú lombú fák Fagus sylvatica Purpurea Pendula (szomorú vérbükk) amiket nem igazán kell metszeni, csak a beöregedett részeket kell kivágni.

 ...és végül minden kedves olvasó figyelmébe ajánljuk az alábbi videót: egy kis metszés.