A mai napig sokan jönnek be hozzánk és teszik fel a kérdést, hogy miért pusztult ki az általában nem frissen telepített tujájuk. Ha az ember nyitott szemmel jár a kertesházi övezetekben nem kell sokat várnia és sajnos hamar szembe találja magát kiszáradt, sokszor méretes tujákkal. Miért van ez?

A probléma köre több tényezős. És bár biztos választ nem tudunk adni, mégis logikus magyarázatokat próbálunk keresni a miértre. 

Ha jobban megnézzük az idei telet követően leginkább a tuják köre pusztult, azon belül is az oszlopos fajták viselődtek meg. Az idei tél nagyon kedvezőtlen volt, ezt nem nehéz belátni. Ha bele gondolunk abba, hogy a mai napig bezárólag megközelítőleg kilenc hónapja alig esett csapadék, a télen volt némi hó, de az is kevés, volt egy enyhe január, ami lassan megszokotnak lehet tekinteni és volt egy kőkemény február, ami egyre inkább a leghidegebb hónapunk, akkor nem nehéz belátni, hogy ez egy szigorú tél volt. Az ember leás hatvan-nyolcvan centi mélységig és porszáraz talajjal találja magát szemben. A télnek köszönhetően kevesen vették elő a tömlőt és öntözték be kertjüket az enyhe januárban, ez sok helyen a víztelenített öntözőrendszernek is betudható, senki nem gondolta, hogy az egész tél aszájos lesz. Ez most egy komoly tanuló pénz, ugyanis januárban igen is elő kell venni a tömlőt és alaposan be kell öntözni a kertet, AMENNYIBEN az időjárás engedi -enyhén tavaszias-. 

A száraz talaj nagy részben a csapadék, illetve az öntözővíz hiánya, de mégsem teljesen. Jártunkban keltünkben látjuk, hogy a budapesti kertek földje poros, homokos, ritkán agyagos. Az agyagos talajok szerencsésebbek, mert a vízmegtartó képességük sokkal jobb a homokos talajokkal szemben. A homokos talajokon, ha kicsi a szervesanyag tartalma, akkor szó szerint átrobog a víz. A szervestrágya amellett, hogy gazdag tápanyagtartalomban, amellett jó vízmegtartó képességű is, ezért is fontos az őszi trágyázás, az év közbeni komposzt beforgatása a talajba. A szervestrágya és minden más szervesanyag a humuszképződés alapja és alapja a kolloidfrakció kialakulásának, mely alapja a jó szerkezetű, nagy tápelemű és jó vízmegtartású talajoknak. A zsíros föld azért zsíros mert tele van az elöbb említett tartozékokkal. Törekedni kell a minél nagyobb szervesanyag bevitelhez, mert így a növényeink megfelelő szerkezetű talajon, megfelelő vízháztartású talajon és megfelelő tápanyagellátottsággal vágnak neki a télnek, de akár nyárnak is, immunrendszerük kellően erős lesz, ellenálló a fagynak, hőnek, korokozónak és kártevőnek egyaránt.

Mirét pont a tuják estek áldozatul? A magyarázatot a növény felépítésében keresnénk. Aki már ásott ki tuját, az tudja, hogy nem különösebben kemény munka kiszedni őket. A sekély gyökér jellemző a nyugati tuják (thuja occidentalis ssp.) fajtákra. -Egyébként a lombosfák között is meg lehetett figyelni, hogy a sekélyen gyökeresedő fajokat szintén károsította az idei száraz tél: nyárfa; fűz.- Ennek tükrében nem nehéz megérteni miért is volt nagy pusztulási arány a nagy méretű tuják esetében is. Sekély gyökér, száraz tél-megspékelve egy rekord hideg februárral, szervesanyagban gyengébb talajok, ezek mind beleszámítottak abba, hogy vagy halott, vagy legyengült tuják vészeljék át a telet. A legyengült tuja minél később kapta meg az első öntözést, annál kisebb esélye lett a túlélésre. Az előzőeket megtetézve megjelentek a startra kész gombák is, mellyek mindig ott "kopogtatnak" a tuján és arra várnak, hogy a legyengült szervezeten megkezdhessék támadásukat, sok helyen az utolsó rugást a gombák tették meg.

Védekezés? Egy kemény tél ellen nehéz, de vannak lehetőségek. Elsődlegesen a gazdag talaj folyamatos fenntartása, az őszi trágyázás kijuttatása; a komposzt anyagok folyamatos visszatermelése a kertbe, magyarán növelni kell a tápanyagtartalmát talajunknak. Nem csak az ültetéskor egyszer, hanem minden évben lehetőleg ősszel. A másik fontos dolog az öntözés gyakorisága, ha télen fagytalanítottuk a rendszert, de a január tavaszias és főleg csapadékmentes, akkor igen is szedjük elő a tömlőt és öntözzük be vastagon a kertet, ha kell hetente egyszer, amíg nem mondanak komolyabb fagyokat. Az örökzöld növények télen is párologtatnak, így szükségük van a vízre. Harmadik megoldás a növény választás lehet. Itt főleg azoknak érdemes ezen elgondolkodni, akik új sövényt akarnak ültetni. Vannak a pikkelylevelű fenyők, illetve fenyők között olyanok, amellyek kikacagták ezt a telet: tiszafák (taxus); leyland (cupressiparis leylandii) ciprusok. De akár lehetnek lombhullató növények is melyek kivállóak sövényeknek: mezei juhar (acer campestre); gyertyán (carpinus betulus); kökény (prunus spinosa)... az utolsó kapaszkodó a tavaszi permetezés, de amennyiben a fenitek optimálisak, a megelöző permetezés kevésbé fontos.