Enyhe tél hagyatéka 2.

Az enyhe tél a föld felett áttelelő kártevőket is kíméli.


A fásszárú növények mély repedési, sérült részein, beszáradt ágcsonkokban remek telelő helyre találnak a rovarok. A rovarok jelentős része petét tesz le a tél előtt (nyár vége, ősz) és a következő nemzetség nem kifejlett állatként indul, hanem petéről kell (tetvek, pajzstetvek is akár, bolhák, tripszek, atkák...) . A rovarok másik tábora lárvával, illetve bábállattal telel át. Kifejlett állatként (imágó) nem jellemző az áttelelés, kevésbé bírja az imágó a hideget.

Ami petével telel át az ellen tényleges vegyszeres védekezés nem igazán megoldható, itt jön képbe a lemosó permetezés, melynek alapja, hogy a kevert permetben (réz, kén) legyen orsóolaj, kertészeti vazelin, így a kijuttatott anyag filmszerűen tapad meg a fás részeken és fojtja le az alatta lévő rovarokat. A lemosást csak lombtalan állapotban kora tavasszal, vagy késő ősszel alkalmazhatjuk. A védekezés egy másik módja az elhalt ágak, gallyak metszése, a repedések, odvak pucolása, kefével történő lesúrolása.

Lárva (hernyók) állapotban való áttelelésnél szinte mindig a fás felszín alatt, saját járatban telel át a rovar. Ez ellen általában nem sokat lehet tenni, gyakorlott szem veszi csak észre, hogy növényünkben járat van. Kisebb méretű hernyók esetében csak akkor vesszük észre, ha eleve tudjuk, hogy növényünk fertőzött. Nagyobb méretű hernyók esetében (kis-nagyfarontó lepke) már észrevehető a bemeneti lyuk, tövében apró fűrészpor szerű ürülék látható. A járatban lévő lárva ellen külső permetezéssel nem védekezhetünk, mert az állat többnyire már nem élő szöveti részben él, így a méreganyag nem érhet el hozzá. Próbaként alulról befecskendezhető nagy töménységű permetlé de ennek hatásfaktora nem kielégítő. Ezen rovarok ellen kifejlett állapotukban, illetve fiatal lárva állapotban védekezünk. A farontó lepkék és molyok kára az adott gallyak, ágak, vesszők teljes letörése (járatukkal mechanikailag gyengítenek), akár vékonyabb fák teljes eltörése, plusz testükön gombaspórát is szállíthatnak így a fákat belülről is tudják gombával fertőzni. Többnyire ezek a rovarok egy-két évig élnek a fákban, a bebábozódás pár hetes és a kifejlett állatok rövid ideig élnek. Ilyenkor már nincs kártételük, lombrágás nincs. Nappal nem mozognak, a fák törzsein pihennek, éjjel aktivizálódnak, petéiket kisebb nagyobb petecsomóba rakják, mellyek pár hét után kikelnek és berágják magukat a fába. Eleinte a sok járat együtt van, idősebb lárváknál már szétválnak. Egy anyaállat akár 800-1000 petét is letehet. A farontó lepkék és molyok rossz repülők, nem repülnek messze, többnyire azt a növényt fertőzik vissza, amiből maguk is kikeltek, esetleg átrepülnek a szomszéd fákra. Védekezés a fiatal lárva ellen bőrön keresztül felszívódó kontakt szerekkel (Avaunt 150EC), illetve az imágó ellen feromoncsapdákkal lehetséges. Ha ezek a rovarok egyszer felütötték fejüket nehéz ellenük a védekezés (rejtett életük miatt is), de kitartó, fegyelmezett védekezéssel kezelhető a probléma.

A lepkék más nemzetségei bebábozódva telelnek át. Vagy a kéreg repedésekben, elhalt részekben, vagy szövedékkel a törzsön (szövő lepkék). A tavasz folyamán kellnek ki és indul meg a párzás, peterakás. Ezek az állatok többnyire egy-két generációsak. A farontó lepkékkel ellentétben komoly lombrágók a hernyó és az imágó is egyaránt. Mind gyümölcsösökben, mind erdészetekben komoly károkat okoznak, így a védekezés nem késlekedhet. Vegyszeresen a lárva és kifejlett állat ellen is lehet védekezni kontakt (gyorsan ölő: Karate, Sherpa...) és felszívodó (lassabban, de hosszabban ölő: Stewart, Dipel...) szerekkel. Biológiai védekezés lehet akár mechanikai módon (fertőzött ágak levágása, eltüzelése) is.

Az enyhe tél nem csak a kártevő rovarok áttelelésében számít. Fontos megemlíteni a biológiai védelem szempontjából fontos, hasznos rovarokat is. Erről röviden a következő bejegyzésben írunk.