... a metszés lényege az ötös levél... vagy az ötödik?

A következő kategoriába a bokorrózsák tartoznak. A bokorrózsák oltványok, egyedül a vágott virág termesztésnél használnak dugvány rózsákat, de ezek a rózsák rövid életűek, ugyanis a gyökerük -a dugvány által- járulékos és a hazai talajokat kevésbé viselik el ezek a gyökerek. Amit kertészetekben lehet kapni azok oltvány -pontosabban szemzett- rózsák. Van egy alany -rosa canina- mely a hazai talajokon kivállóan megél, elviseli a meszes közeget és erre szemzik rá a nemes részt. A bokorrózsák kategoriába számtalan tipus létezik: theák; theahibridek; polianthák; floribundák; angol tipusúak; külön helyet kaptak az ágyási rózsák; a mini rózsák és az újabbnál újabb tipusok. Vannak helyek ahol külön kategorizálják a park rózsákat, de ez hasonlóan az ágyási rózsákhoz olyan halmaz, melybe a fent említett tipusok tartozhatnak, többszöri hosszas virágzás, sűrű ágrendszer, embernél nem magasabb méret... Ami mindegyikre igaz az-az ifjúkori metszés. Fiatal korban minden fent említett bokorrózsát érdemes tavasszal erősen metszeni. Az őszi metszést érdemes elfelejteni! Tavasszal az előző évi vesszőket metszük vissza 4-5 szemre. A szemet külső szemre metszük, hogy a leendő vessző kifele nőjön. Év közben amint elvirágzik a rózsa azonnal metszük le, így nem kezd a csipkebogyót hozni -ami miatt nem hoz új virágot-. A metszés ötös levélig történjen. A virág alatt általában két hármas levél van és alattuk jönnek az ötös levelek. Ahhoz, hogy a virág ki tudjon fejlődni ahhoz muszály ötös levélig visszametszeni. Minél lejjebb, a földhöz közelebb metszük vissza ötös levélig a rózsát, annál erősebb hajtás fog hozni, bár annál később virágzik, de hosszabb távon megéri az erős metszés, mert így az erős hajtásból oldalvesszőket tud később növeszteni. Ha feljebb metszünk, hamrabb kapunk virágot, de utána erősebben kell majd visszavágnunk. A metszés a levélhez ne túl közel és egy centinél ne távolabb történjen, mindenképpen ferde metszlappal, a levélnyéltől elfele -a dölésszög ne a levélnyélre nézzen, mert a kijövő nedv ráfolyik a leendő rügyre és besül a rügy- történjen. Idősebb rózsatöveket is lehet erősebben metszeni, bár itt már megoszlanak a vélemények, egy biztos, hogy bizonyos időközönként kell ifjító metszést végezni, mert a beöregedett, illetve elpusztult ágakat, gallyakat ki kell metszeni és a túlzottan megnyúlt rózsa is idővel kezelhetetlenné válik.

A harmadik nagy kategoria a futórózsák halmaza. A futórózsa is oltvány. Fiatal korban hasonló habitusú, mint a bokor rózsák, de tulajdonságaikat tekintve intenzívebb növekedésűek és magasabbra tudnak nőni, emiatt alakult ki ez a kategória. Vannak esetek amikor a bokorrózsáknál egyes változatok annyira intenzíven és nagyra nőnek, hogy a futórózsák körébe is be lehet tenni, amit a szakirodalom meg is tesz (pl: Westerland). A futórózsákat már fiatal korban el kell kezdeni alakítani. A bokor formából ki kell választani a két, maximum három legerősebb vesszőt, amit vezetni fogok. ÁM közel sem biztos, hogy ez a két három vessző lesz a vázága leendő rózsámnak. A gyakorlat azt mutatja, hogy év közben a szempajzsból nő ki egy-két nagyon erős hajtás, ami hetek alatt képes egy-két métert is nőni. Ezek a hajtások azok, amikre alapoznunk kell. Általában szeptemberre-oktoberre kellően befásodnak, így már hajlítani és kötözni is lehet, de addig ne, mert bár erősek ezek a hajtások és vaskosak, mégis zöld vesszősen könnyen törnek. Az sem baj, ha a következő évig várunk és tavasszal kezdjük el kötözni, alakítani őket. Amint ezek az erős egyenes hajtások megjelennek, úgy távolíthatjuk el az idősebb, de immár kevésbé értékes hajtásokat. A kötözésnél arra is lehet ügyelni, hogyha szélesebb helyet akarok befuttatni akkor két erős vesszőt szinte a földig lehúzva, a földdel párhuzamosan kötözve széthúzhatom a hajtásokat, így egy tővel szélesebb frontot tudok befuttatni. Az év közbeni metszés azonos a bokorrózsával, elvirágzáskor azonnal metszünk, ötös levélig.

Az előzőekben tárgyalt rózsák (bokor és futó) mivel oltvány rózsák, ezért az ültetésnél fontos, hogy a szemzés -a gyökérnyak feletti megvastagodott rész- egy-két centiméterrel a talaj felett legyen. Az első két télen be lehet takarni az oltási részt a fagytól védve, de tavasszal vissza kell bontani a takarást. Amennyiben a szemzés a föld alá kerül, egy év alatt a nemes rész meggyökeresedik és leugrik az alanyról. Az alany elviseli a meszes talajunkat, a leugrott nemes rész gyökere NEM(!) emiatt kell kiállnia a talajból a szemzésnek! Egyes német rózsás könyvek az ellenkezőjét írják, ami a németeknél igaz lehet, hazánkban nem. 

A következőkben a rózsák betegségeiről említünk néhány szót.