Ültetés: a szabadgyökerű fák

A hobbi kertészeti alapismeretek egyik szakzsargonja -amit előszeretettel szertünk használni- az-az iszapolás. Valójában mindent iszapolnánk, amit ültetünk. Mi is az iszapolás? Hol kell feltétlenül használni(?) és hol pedig felesleges(?), mert csak megnehezíti a dolgunkat. Egyáltalán mi is az iszapolás és mi a lényege?

 Tavasz eleje van. A növények keringése most indul be, ami a rügyfakadást jelenti. Ez az-az állapot, amikor a növényeket elkezdhetjük ültetni. A talaj felengedett, nem kell csákány-ásó-csákány kombinációval talajt törni és nem kell pakszit sem, hogy kisebb gödröt robbantsunk ki a fagyott kemény talajból. Az első bejegyzésekben írtunk az árudákban kapható növények gyökér szerint osztályozott tipusairól. Konténeres, föld-drótlabdás és szabadgyökerű tipusok. Lombfakadás elött (kora tavasszal) és lombhullás után (késő ősz) a szabadgyökerű fák ültetésének szezonja. Ilyenkor KELL és lehet "büntetlenül" ültetni ezt a tipust. Amint lombos állapotba kerülnek ezek a fák, onnantól kezdve egyre kockázatosabb az ültetésük és ekkor válik aktuálissá a földlabdás és konténeres fák ültetése. Persze ez nem jelenti azt, hogy ilyenkor ne lehetne konténeres és földlabdás növényt ültetni. Lehet, de szabadgyökerűt ekkor időszerű.

Manapság a szabadgyökerű fákat leginkább a gyümölcsfák teszik ki. Itt-ott lehet díszfákat is kapni, de nem jellemző, mert rövid az ültetési idő és ezt nem kockáztatja meg az árudás. Hogyan kell ültetni ezt a tipust?

A gödör a gyümölcsfa esetében legalább 60x60x60-as legyen, de ha 80x80x80-as az sem baj. Először furcsának tűnik, hogy miért kell egy nem túl nagy gyökerű fának ilyen nagy gödör, a válasz egyszerű, mert sok szervestrágyát kell bedolgozni és mert gyorsan nő a gyümölcsfák gyökere. Ahhoz, hogy a fánk kivánt gyorsaságban és kellő egészségben indulhasson meg, ahhoz a legmaximálisabb előkészítést igényli, mert ekkor elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk gyümölcsfánk érdekében. A gödör tehát megvan. Minél homokosabb a talaj, annál nagyobb gödröt kell ásni, mert a homokos talajok kevés ásványt, tápanyagot tartalmaznak, az öntözővíz hamar eltávozik a gyökér környezetéből.

A következő lépés a szervestrágya, komposzt bedolgozása a gödör aljába. Bedobjuk az anyagot(kat) és beállva a gödörbe beforgatjuk. Minél több, annál jobb. Amikor meg van akkor a kitermelt földet kezdjük visszadobni egy bizonyos pontig.

A harmadik lépésnél belemetszünk a fa gyökerének végébe.

Negyedik lépésnél behelyezzük a fát a sekélyebb gödörbe és megnézzük, hogy megfelelő e a gödör mélysége a gyökérnek. FONTOS, mert így elkerüljük, hogy ne mélyre és ne magasra kerüljön a fa. Mit jelent ez? Minden gyümölcsfa oltvány fa. Ez annyit jelent, hogy áll a nemes részből (ami fent van) és áll az alanyból (ami a gyökérnyaktól lefele van: gyökér rész), a két részt mindenki el tudja különíteni, mert a "határvonal", az oltás része a gyökér felett pár centivel elhelyezkedő dudor szerű megvastagodás. Ide szemezték, oltották a nemes részt. Ennek a nemes résznek kell 1-2 centiméterrel kilátszódnia a földből. DE a talajfelszín nem az eredeti kerti szintünket jelenti, hanem az attól mért 4-6 centiméterrel lejjebb lévő szint. Miért is? Mert előre gondolkodva ki kell mérnünk a leendő vízteret is, ahova az öntözővízünk fog kerülni. Ha a kert talaját vesszük alapul és ahhoz mérjük az oltást, akkor nem lesz tányérunk, így nem fog megállni az öntözővíz. Ezeket szem elött tartva beállítjuk a fát és rádobunk némi földet hogy megálljon. Ha van segítség akkor könnyebb a dolog, mert emberünk megtartja a fát, -lehetőleg függölegesben tartva a törzset- így nekünk csak dobni kell a földet. Még egy aránylag fontos dolgot érdemes megemlíteni, hogy széliránnyal szemben legyen az oltás, így elkerülve azt, hogy a fiatal korban még gyengébb oltást ne terhelje az esetleges szél, mert esély lehet rá, hogy kitöri a fát. Ez ritkán fordul elő, de érdemes szem elött tartani.

Negyedik lépés AZ ISZAPOLÁS. A gödröt nem töltöttük fel teljesen, csak annyira, hogy a gyökér körül legyen föld. Ekkor tömlővel beinjektáljuk a vízet, (ha nincs tömlő, akkor kannával) és így a víz bemossa a gyökerek közé a földet. Az iszapolás lényege nem az, hogy beöntözzük a talajt, hanem hogy a gyökerek közé bemossuk a földet. A talaj benedvesítése másodlagos -éppen ezért felesleges a földlabdás és konténeres növényeknél az iszapolás, mert ott a tömörítést máshogy végezzük, az iszapolással elérjük azt, hogy növényünk billegni fog, mert fellazult a földünk-. Bedobjuk a földet, megint adunk neki egy kis vízet, így a gyökérzónában teljesen bemosódik a föld és nem lesz bent üreg (ez ősszel, tél elött fontos az esetleges szétfagyás miatt).

Iszapolás és feltöltés megtörtént, akkor a maradék földet elhordjuk, vagy eldolgozzuk és kialakítjuk a tányért a víztérnek. Utoljára megint beöntözzük feltöltve a tányért.

A fát tetszés szerint lehet karózni és a kívánt törzsmagasságra (suháng,sudár) metszeni.