Egy nagyon jó barátom mesélte, hogy az egyik barátja kertjében megjelent a vakondok. Az emberről tudni kell, hogy az a tipusú "vállalkozó" aki szereti erőből megoldani a problémákat. A gyönyörű, nagy fűfelület közepén, szélén, végül mindenhol vakondtúrások tömege jelent meg. Tipikus Tom és Jerry. Emberünk tombolt, mindent be akart vetni, hogy eltüntesse a kis "dögöt". Természetesen sikertelenül. Erőből megoldani ezt a problémát lehetetlen. De miről is szól a történet?

 A vakondok a világ leginteligensebb állata. Na jó nem, talán nem is annyira inteligens, de hogy hihetetlenül kifinomult érzékelő rendszerrel rendelkezik és ezt remekül alkalmazza, azt mindannyian tudjuk. Az állatról tudjuk, hogy a föld alatti léthez szokott, emiatt a felépítése is ehhez viszonyult. Szinte teljesen vak, de szaglása kiválló, a talajban keltett rezgéseket messziről megérzi, dekódolja és utána cápaként "vágtat" a helyszínre, MERT a vakondok ragadozó. Nem az általunk ismert módon -fáról lesve cserkészi be áldozatát-, szimplán a helyszínre kúszik, lecsap a helyi giliszta, pajor, drótféreg popólációra, lebénítja őket, majd szerteágazó földalatti rendszerének egyik éléskamrájába gyűjti be, így biztosítva a friss húst. Dögöt ritkán fogyaszt, növényt soha. Tavasszal a járatok inkább a talajfelszín közelében helyezkednek el, télre mélyebbre -egy méter- húzodik a talaj átfagyása miatt. Mozgásában segítit a hengeres testfelépítés, a melső ásólábak és a sűrű, tömött bunda, melyről könnyen lepereg a földrög.

Általában a kötöttebb talajokon jelenik meg. Részint azért mert az ilyen talajokban nagyobb az élet, a giliszta, pajor és egyéb rovarvilág, másrészt, pedig az ilyen helyeken nem omlik be a járata. Homokos talajban kevesebb az élet és beomlás veszély is nagyobb. A sűrűn művelt területeken (zöldséges kert) is csak ideig óráig jelenik meg, ha a talaj túl sokat van mozgatva, nem sokat visszajáró vendég. Emiatt kényelmes számára a fűves terület, ahol a talaj sincs megmozgatva, élet is bőven van benne, ez egy vakonodok számára mennyei.

A vakond magányos állat, nem társasági lény, csak párzás idején jönnek össze az alkalmi párok. 

Az hogy miért nem kedveljük az állatot, az nem kérdés. Elég bosszantó, amikor egy szépen karban tartott kertben gengszterkedik a kis gengszter. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a vakondok kártékony, vagy sem. "Megrágja a növény gyökerét és kipusztul tőle a fa"... mondják egyesek. Ez fals, a vakondok nem eszik növényi gyökeret, maximum az ásó lábaival túrja szét a gyökereket, ami éppen az útjába kerül. Tény, hogy túr-fúr és még a giliszta népet is tízedeli, DE emellett a pajorokat, lótücsköt, drótférget is lerendezi. Az állandó masirozása miatt keveri a talajt, a szőrére rakodott talajt mozgatja; levegősebbé teszi a földet, magyarán a talaj szerkezetet maximálisan javítja. Amolyan föld alatti rotakapa. 

Védekezés ellene? Nem egyszerű, sőt. Kiönteni lehetetlen csak a vízszámlánk nőveljük és a talajt áztajuk át, de az eredmény nulla. Vethetünk be vakond riasztó patront; citromfűves német csodadrazsét; cirippelő napelemes szuper űzőt; sőt dög erős mérgeket is, amik gázosítanak. Talán részeredményt elérünk és csatát nyerhetünk -erősen kétséges- de háborút NEM. A vakond a saját területén legyőzhetetlen. Sem vakondok űző növény, sem más csodaszer nem segíthet. Akkor mi a megoldás? Van egyáltalán?... Van. Az egyik macska, vagy kutya képében jelenik meg. Házi kedvenceink meglepően jól tudják levadászni a kis rafináltat. Esetleg nekünk is lehet szerencsénk és pont időben -számára rossz időben- jön fel a felszínre és akkor... én személy szerint nem tudom bántani ezt az állatot. Vísít, meg bájos, meg  Vakonod és a kék nadrág című hős eposz cseh kultfilm. Egy szóval nekem nem megy a likvidálása. DE AKKOR MI VAN? A válasz egyszerű, a kivitelezés már nem annyira. Élni és élni hagyni. Én nem bántom őt és ő sem túrja szét a kertet. A lehető legnagyobb találmány, ami az emberiség történelmében létrejött, a tűz és kerék után, de mindenképpen a karácsonyfa csomagoló elött. VAKONDHÁLÓ. A dolog egyszerű. A talaj felszín alatt kell letelepíteni 6-8 centiméterrel és ami fontos a szegélyeknél felfele kell tűrni, így egy fajta medence jön létre, egy elzárt övezet, ahova a vakond nem tud alulról bejutni. Felülről pedig nem fog, ha esetleg mégis, nem sokáig fog fent tartózkodni, mert nem tudja járatát a megfelelő mélységig levinni (háló miatti sekély talaj). A hiba lehetőségek egyedül a lefektetésnél a háló csíkok átlapolásánál lehetnek, illetve az ágyás széleken az elnagyolt eldolgozás (feltűrés). Ha e két hibapontra figyelünk, nem lesz többé gond a vakondok. Ő élhet és vadászhat lent, mi pedig élvezhetjük gyepünket fent. Ez friss kertnél kalkulálható tényező, így javasolt előre gondolkodva betervezni a vakondháló lerakást. Meglévő kertnél kemény munka letenni. Az egész hercehurca sok földmunkával jár, de egyszer meg kell lépni és érdemes. Az ágyásokban nem lehet ellene mit tenni, esetleg meg lehet próbálni vakonod űző növényeket...hát nem tudom.

A vakondtúrás legegyszerűbb eltüntetése pedig slaggal javasolható, mosassuk vissza a gödörbe a kupacot, így nem egy széttaposott tehénlepényszerű valamit kell nézegetnünk, ahol a fű sem tud regenerálódni, hanem csak egy lyuk lesz, ami szép lassan eltűnik.

Vakonodokot ne bántsuk, mert hasznos állat, inkább menjünk a dolgok elébe, így mi és ő is jól jár. Ja és hazánkban különben is védett.