Az előzőekben néhány gondolat volt, hogyan is lehetne kertjeinkben a vízfogyasztást csökkenteni. Milyen technikák alkalmazhatók, hogy ha kell, akár radikálisan is csökkenjen az öntözés. De mi van akkor, ha nem tudunk öntözni, vagy ha csak nagyon kis mennyiségű víz áll rendelkezésünkre, vagy szimplán nem akarunk öntözni? Az ilyen feltétel maximálisan az extenzív kertek fogalmába tartozik, ahol minimális fenntartás és akár nulla öntözés is lehetséges, természetesen nem lesz faj és alakgazdag kertünk, de megfelelő ismeretekkel egész pofás kertet tudunk megvalósítani. A mostani bejegyzés mindössze útmutató, margó, széljegyzet egy olyan témához, amivel érdemes foglalkozni.

Az előző részben megemlítettük, hogy a felmelegedésben vastagon része van az emberiségnek és bár a felmelegedés visszafordíthatalan folyamat, lassítani tudunk rajta és kell is, ha nem akarunk idő előtt megfőni, kiszáradni, nem akarunk még szélsőségesebb időjárási anomáliákat, mellyek egyre sűrűbben fordulnak elő. Mit tehetünk mi, a magunk kicsiny módján, mint kerttulajdonosok, hogyan élhetünk együtt, az egyre kiméletlenebb környezetünkkel. Ezt a témát igyekszünk körbe járni.

A téma, mely mindenki elevenébe vág, amit nem lehet elkerülni, amit nem lehet elsunnyogni. A téma amiről kell, hogy véleményünk legyen, mert nem rólunk szól, hanem a jövő nemzedékeiről, mert ahogy egy mondás tartja (nem pontosan idézünk), "mi nem örököljük elődeinktől a Földet, hanem kölcsön vesszük az utódoktól..."

Régi témával vagyok adós. Minden kertészkedőnek, hobbistának és vájtabbnak fontos lehet ez a téma. A komposztálás az a dolog, ami nem hiányozhat semmilyen kertből, mert lehet kicsi, közepes, vagy hatalmas kertünk, lehet dísz, minimalista, terménykert és főleg bió(!) a komposztálás alap dolog. Mesterséges környezetben élünk, ahol nem termelődik magától vissza a szervesanyag, csak ha mi visszaforgatjuk. Ez lehet szervestrágya, virágföld, de a legprofánabb módja a saját általunk termelt komposzt.

Amikor másdoszor hagytam el Madridot, a repülőn egy lánnyal beszélgettem főleg Madridról, mennyire jó hely, ki mit látott. Én akkor nem sokat, a parkok közül a Retirot, sajnos akkor többre nem volt időm. Útikönyvet pedig nem néztem meg előtte, mert nem Madrid volt az akkori célállomás. A lényeg, hogy a lány javasolta nézzem meg egyszer a Királyi Botanikus Kertet. Így tettem...

Egy kedves kolleginától kaptam a tippet a következő parkhoz, amit két menetben jártam be. Nem bántam, amit a fotók is jól mutatnak.

A szabadtér egyik legfontosabb kelléke a pad. Ennek rengeteg formája létezik. A készítők, tervezők sok anyagot felhasználnak: fa, fém, beton, műkő és ezen anyagok kombinációja mind megtalálható. 

Több képert katt ide.

Két évvel ezelőtt már volt szerencsénk minimálisan körbenézni Madrid egyik legszebb parkjában. Sajnos az idő hiánya nem tette lehetővé, hogy jobban körbenézzünk. Ezt az idei évben pótoltuk. De a második látogatás is csonkának bizonyult. Sok mindent sikerült megnézni, de a Retiroval nem lehet betelni, sok rész még mindig ismeretlen számunkra.

Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a tömeges tuja pusztulás okairól. Az utóbbi egy-két hétben egy új, érdekes elmélet került látómezőbe.

Az enyhe tél a föld felett áttelelő kártevőket is kíméli.